Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVI. SZÁZAD. - 1. Az irodalom nyelve
magyar nyelv a tót nyelv szellemén mit sem rontoítf. Ez a nyelv valóban meg is őrizte szláv jellegének tisztaságát, s nem romlott oda, ahova a cseh, mert a tótnak! nem volt germán szomszédja és nem volt fehérhegyi csatája, amely idő óta t. i. a cseh nyelv a német politikai uralom alatt lomtárba került és szörnyen tovább germánosodva messzire távolodott el a tóttól. Ezt ma már visszaegységesíteni a csehhel, vagyis a csehhez hozzárontani nem lehet! A vallásos reformáció egyik üdvös eredménye volt, hogy mint minden nemzetben, úgy a csehben is nemzeti nyelvű bibliát teremtett. A csehek bibliája Králicban, jelent meg 1572—93-ig. A cseh nyelv akkor még nem tért el annyira a tóttól, s így a magukénak fogadták el, hiszen eléggé értették (bár nem minden szavát) a tótok is. Ez az ú. n. lérálici biblia döntő fontosságú lett a tót kultúra fejlődése tekintetében. Ennek a bibliának nyelve ugyanis oltári nyelvvé lett az evangélikus tótoknál is, ennek szellemében növekedett az új tót nemzedék, s így nem csoda, hogy ezt az akkor nagyon közeli rokonnyelvet fogadták el irodalmuk kifejező eszközévé. A tót irodalom első termékei hosszú időn keresztül ezen a bibliai nyelven (biblictina) jelentek meg mindaddig, amíg evangélikus részről öntudatlanul, katolikus részről pedig tudatosan szlovakizálni kezdték, azaz igen sok nehezen érthető, a tótban meg sem levő cseh szó helyébe tót szavakat tettek. Még azok a purifikáló evangélikus írók is (Sinapius Dániel, Masnicius), akik úgyszólván törvény gyanánt állították fel azt a tételt, hogy »pisme tak, ako mluvime« (írjunk úgy, ahogy beszélünk) sem tudtak szabadulni az irodalmi, azaz cseh nyelv béklyóiból. Ennek oka az volt, hogy a biblictina révén az evangélikus írók sokkal inkább voltak kötve a cseh nyelvhez, mint a katolikusok. Ez utóbbiakat csak a puszta irodalmi hagyomány kötötte ahhoz, hisz nekik nem volt érdekük a biblictina ápolása és szentnek való tekintése. Evangélikus írók munkáinak címlapján, de csak a XVII. században, ^ lépten-nyomon találkozunk e kifejezéssel:
