Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVI. SZÁZAD. - 1. Az irodalom nyelve
»prelozeny na slovensky jazyk«, avagy: »cesky, aneb slovensky«, s amellett a szöveg 95 o/ 0-ában cseh. Ez arra vall, hogy a közvélemény slovensky jazyk-nak tekintette az addig kizárólagosan használt cseh nyelvet. Ennek reális alapja is volt, mert tudjuk, hogy a cseh nyelv a XVI—XVII. századokban sokkal közelebb állott a szlováki nép nyelvéhez, mint ma, s ezért joggal tekinthette ezt a nyelvet a XVII-ik századbeli tót a magáénak. Másképen állott a dolog a katolikusoknál. Itt is a cseh nyelv uralkodott egészen kizárólagosan, minden versenytárs nélkül egészen Pázmányig. De 1625-ben nagy fordulat kezd beállani: Pázmány térítő munkásságának dynamikus ereje, másrészt a tót nyelven írott evangélikus íróktól származó munkák sikerének (Tranoscius) hatása igen sok katolükus írót vezetett arra a gondolatra, hogy mostmár öntudatosan minél jobban szlovakizálni iparkodjék az írott nyelvet. A cél hasonló volt a lutheránusokéhoz: a lelkek megnyerése. Ezt a XVI-ik században könnyen érték el az evangélikusok, mert a tót és a cseh nyelv között a XVI-ik században még kisebb volt a különbség, s ez a cseh kultúra át is vitte a tót nép 80 o/o-át az új hitre. Idők haladásával az erősen németes szellemű cseh nyelv mind jobban és jobban távolodott a tóttól, úgyhogy a XVII-ik században, a fehérhegyi csata után, amikor a római egyház új erőre kapott, ez éppen olyan térítési munkásságot iparkodott kifejteni — de mostmár a tót népnyelv segítségével, — mint a XVI-ik században a lutheránizmus a cseh-tót nyelvvel. Ebben a munkájában két tényező volt nagy segítségére a katolicizmusnak: egyik a hatalom és a politikai erő (a bécsi udvar), a másik pedig a tót nép nyelvének tudatos alkalmazása és a cseh nyelvi formáknak béklyóiból való tudatos kimenekülési törekvés. A katolikus egyház jórészt a nép nyelvének irodalmi alkalmazásával fordította meg most már az arányszámot és a tót népnek 80 o/ 0-a katolikus lett. Éppen Pázmány korának nagy visszatérítési buzgalma teremtette meg az igazi tót nyelvű irodalmat az 1625. évi Agenda Strigoniense-vel, amelyj
