Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVII. SZÁZAD. - 3. Az imádságok és elmélkedések irodalma
alnémet/ szlovén, francia' és egyéb fordításai:* 2- A tót fordítás ismeretlen fordítótól 1656-ban Lőcsén jelent meg.** A könyvecske ben foglalt imádságok az ember egész életét áhítattal szövik át a kor protestáns etikai felfogasának szellemében, mely az ember hétköznapi élete minden profán tevékenységére is kiterjeszti az istentisztélet fogalmát. Az imádságos könyv első részét a hét minden napjára szóló imádságok alkotják. A mindennapos reggeli és esti imádságok között több más, bizonyos szempontok szerint változó tartalmú imádságot találunk. Például vasárnap, hétfőn és kedden a reggeli imádság után mindjárt a teremtésért, megváltásért és megszentelődésért való hálaadás következik. A vasárnapi imádságok alap,hangja az Isten Igéjére való gondolás. A hétfői imádságok között, lévén ez a nap a heti munka kezdetének napja, ott találjuk az elöljárókért s alattvalókért való imádságokat is. Keddre, miután János ev. 2:1. szerint ez a nap a házasságkötés napja, a házasokért való imádság-mintát adja a szerző. u A második részben különböző társadalmi osztályok, foglalkozások és életviszonyok számára szóló imádságok foglaltatnak. Pl,; lelkipásztorok, fejedelmek, az Ige hallgatói, cselédek, vándorok, zivatarban levők, házasok, utasok, betegek,, stb., imádságai. Habermann könyve imádság-mintákat ad. Ezzel eltér Luúher eszméitől, aki az utánaimádkozást helytelenítve, az Igétől megindított szív mélyéről spontán felbuzgó imádkozás híve volt, s visszatér a katholikus hagyományokhoz. Erre azonban szükség volt az egyszerű 42 Cosack: Zur Geschichte der evangelischen ascetischen Literatur in Deutschland. Basel & Ludwigsburg. 1871. 259. 43 Modlitby krestianské, za wseliké potfeby kazdého Czloweka, gakéhokoli powolanj, k kazdému dni celého Tyhodne: Rannj y Wecernj z Pjsma swatého sebrané a wydané od Doktora Jana Habermana ze Hbu. Lewoca. 1656. M. Tud. Akadémia. RML n. 59. . 44 Lásd: Beck, Erbauungsliteratur, 272 — 273. és Ineze Gábor: i. m. 107. .
