Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVII. SZÁZAD. - 3. Az imádságok és elmélkedések irodalma
levő asszonyok imadsagai.« X. »Beteg vagy halálos ágyon fekvő emberek imadsagai.« XI. Kollekták. A XLI-ikrész, mint függelék tartalmazza a hét bűnbánati zsoltárt s az utazók és útrakelők imádságait. A könyv végén vannak az »evangelikus keresztyén egyház mindennapi fohaszai«. Szerkezeti, tematikus és kifejezésben összefüggések;, valamint nyilvánvaló gondolati parafrázisok tagadhatatlanná teszik, hogy Tranovsky nemcsak énekeskönyvének, de a Phiala-nak me'gírásánál is latin művére az »Odarum sacrarum... libri tres«-re támaszkodott. Különösen szembetűnő a kapcsolat a Phiala V-ik része s az ódák első könyve között. A két rész összehasonlítása arról győz meg, hogy az imádságok tulajdonképen nem egyebek, mint az ódáknak népszerű prózában való feloldása. 7 Hogy Tranovsky mennyire benne ólt a Szentírásban, annak a Citharán kívül imádságai is fényes bizonyságát adják. Minden sorából valósággal árad a biblikus szellem. Nem is tud másképen beszélni, csak a biblia nyelvén és kifejezéseivel. Már a könyv címét:is a bibliából kölcsönzi. (Phiala odoramentorum = jó illatokkal teljes ivópohár, János jel. 5, 8.). Az évi sátoros ünnepek alkalmával mondandó imádságok egy-egy szentírási szakaszt oldanak fel; A bűnöst Isten tízparancsolata elé állítja, hogy felrázza lelkiismeretét. A bűnbocsánat hitét Zacheus, bűnbánó Magdolna, stb. példájával élesztgeti. A »beteg vagy halálos ágyon fekvő emberek imádságai«-ban a gazdagról és Lázárról, az irgalmas samaritánusról szóló példázatokat, s az ércből öntött kígyó képét aknázza ki. Ügyesen von párhuzamot a gutaütött és a pestises betegek között, a bűn mérge és a tüzes kígyók marása, az Istennel küzdő Jákob és a meghallgattatásért könyörgő-egyház, a gyermek Jézussal menekülő szülők és a Krisztusért szenvede egyház között, stb. Egyszerűség és őszinteség jellemzi. »Imadsagai azt az érzést keltik', hogy nem gondolkozva, hanem imádkozva írta őket. Azért van bennük annyi 7 Albert Prazák: Tranovského Cithara Sanctorum. Bratislava. 1936. évf. 57—60.
