Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

Valószínűbb azonban, hogy amikor Tranovsky a bevezetéssel elkészült, a könyv törzsét képező 700 számozott lap már nyomtatott formában feküdt előtte — amint azt Caplovic megállapította — hiszen a bevezetésben egyik-másik énekről szólva, mindjárt a könyv lapszámait is feltűnteti, melyeken az ének található, sőt a sajtóhibák jegyzékét is az előszóban közli. Erre mutat az egyik üdvözlő vers is, melynek aláírása: »Mathias Gazur Mossovien. Illaviae f. Anno 1635.« Az első kiadás énekei előtt ugyanis 15 különféle szerzőtől való latin üdvözlő versek vannak, ezekről pedig nehezen tehető fel, hogy szerzőik a Citharát még kéziratos alakjában látták volna. Ennek alapján valószínű, hogy 1635. végén már csak a könyv eleje (címlap, ajánlás, bevezetés, Errata, összesen 32 számozatlan lap) és vége (némely Szentháromság utáni közönséges vasárnapokon éneklendő ének megjelölése, egy tót üdvözlővers, regíster, colophon, összesen 35 számozatlan lap) került nyomdába; a nyomtatás aztán 1636ban fejeződött be, éspedig valószínűleg még az esztendő elején. Ezért történt aztán az, hogy az énekeskönyv colophonja: »Nyomatott Lőcsén, Brewer Lőrincnél, Anno M.D.C. XXXVI.« Ha ehhez tekintetbe vesszük még,hogy az 1638. évi második kiadás címlapján 1638, colophonjában pedig 1639 áll a nyomtatás kezdetének és befejezésének megjelöléseképen, egészen bizonyosra vehető, hogy az első kiadás címlapján 1635. állott. Tranovskynak az első kiadáshoz írt bevezetése sokáig csonkán volt ismeretes, mert Mocko még csak az utolsó négy lapjáról tudott. Csak később került elő egy másik példányból a hiányzó bevezető négy lap. Ezt D'urovic tette közzé a Cirkevné Listy 1936, 299—300. lapján. A bevezetés tartalmilag két részre oszlik: Az első rész a szentek segítségülhívásáról folytatott rövid polémia után négy szakaszban arra a kérdésre felel, hogy »miért kell nekünk keresztyéneknek Isten tiszteletére és dicséretére gyakran és szívesen énekelnünk?« Először, mert Isten az embert csodálatos módon a maga képére és nevének dicsőítésére teremtette: Ipsa hominis formatio mirabilis.