Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete
Másodszor, mert azt akarja az Isten, hogy ily módonj tiszteljék: Voluntas Dei invariabilis. Harmadszor, mert ezt kívánja az Isten egyházának és minden hívének % világ kezdetétől mindmáig tanúsított dicséretreméltó és követendő gyakorlata: Praxis ecclesiae, in eaque Sanctorum omnium, laudabilis. Negyedszer, mert erre indít az egyházi énekeknek kimondhatatlan hasznossága is: Utilitas cantionum sacrarum inaestimabilis. A bevezetés második része az éneknek »formájáról, sorrendjéről és a kiadás akarók szól. Az énekeskönyv három főcsoportba osztja az énekeket. Az első rész antifonákkal kezdődik, »melyek egész éven át vasárnapok és ünnepek alkalmával introitus helyett éneklendők«. Ez a rész tartalmazza az ünnepi félév énekeit. A második rész Szentháromság utáni vasárnapokon éneklendő, igehirdetés előtti ós utáni, úrvacsorai, istentisztelet utáni, az angyalokról, Szűz Máriáról, az apostolokról és mártírokról szóló, valamint esketési és temetési énekeket foglal magában. A harmadik részben találjuk az egyházról szóló, s a bármely időben énekelhető általános énekeket. A toldalék délutáni alkalmakra szóló zsoltárokat tartalmaz. Tranovsky első kiadású énekgyüjteménye hangjegyes és 402 énekből áll. Ebből 168-at tesz ki Tranovskynak saját 108 eredeti, valamint 60 Luthertől, más német énekszerzőktől és latinból fordított énekeinek száma. A többi ének tót és cseh írók legszebb énekeinek gyűjteménye. A cseh énekeket Tranovsky az ó-cseh énekeskönyvekből vette át, a tót szerzőktől származókat pedig a szájhagyomány szerint tót eredetű kéziratokból é? nyomtatott tót énekeskönyvekből. 3 Tranovsky tulajdon énekeinek meghatározása nagy nehézségekbe ütközik, mivel maga, hogy ne vádolhassák »hiú dicsőség kívánásávak nem jelölte meg énekeit. Bevezetésében csupán annyit jegyzett meg, hogy »több mint 150« ének származik tőle. Tranovsky énekei jeltelenül maradtak egészen 8 Lásd >A Tranovsky előtti egyházi énekköltészet« c. fejezetet.
