Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - III . SUPERINTENDENS.

él követvén áz idegeneknek tanácsát nehi akarván hallgatni, hanem úgy mint jó juhok, ide be jűnek mi hozzánk, a hol törvény szerént való igaz lelki pásztorok vannak, itt hallanak prédikációt, itt gyúnnak és kommunikálnak, — jaj keserűséges csak mondanies, mennyi veszélyt, szidalmat, tömlöcözést, marhájoknak el ragadozását kell miatta szenvedniek. Csak az el múlt húsvétbais történtének efféle dolgok. (Telegdi P. 1.(1577) 276.1.) Itt Magyar országbanis kevés helyen vagyon immár tisztességek az régi igaz értelem szerént prédikáló egyházi szolgáknak.De ugyancsak közel e városhozis vagyon oly kegyetlen, ki az ű hamis prófétáinak kisztetésekre kalodázza, bírságolja, kénozza jobbágyit, mikor valamelyik vagy gyúnni, vagy prédikációt hallani mi hozzánk jű. (Telegdi P. II. 759.1.) Az 1580-ban írt Feleletében egyenest Bornemiszát teszi ezért felelőssé: Vaj, mely igen jól tudod, még Semptén laktál, hányszor kalodáztanak és bírságoltanak meg a te kísztetésedre Szent Ábrahámon és egyebütt a te urad jószágában lakozó egy néhány együgyű paraszt embert, azért, hogy ide Szombatba jöttének gyúnni, misét és prédikációt hallani. (Felelet 67. i.) Ahol a nép alacsony műveltségi foka nem tette lehetetlerméa reformáció igazságainak befogadását, nem igen volt szükség a világi hatalom segítségül hívására. A városok egyenest szomjúhozták; ott viszont a római egyház igyekezett mindenféle erőszak alkalmazásával is birtokon belül maradni. -— Magának TELEGDI MIKLÓS-nak írásai igazolják ezt. Prédikációiban panaszolja, hogy mily elégedetlenek még Nagyszombatban is a polgárok a klérussal. Kevesen járnak templomba, ellenséges indulatúak, szívük a fülviszkettető eretnek tudományra vágyik.

1 1 Mert Istennek hála, énnálam nélkülis vannak egy néhányan itt ez varasban, kik híven és igazán prédikálják az Evangéliomot, de igen kevés az hallgató. Ha csak rövid ideig nem volnais senki, az ki köztetek prédikállana, bódog Isten, mennyit kiáltanátok az papokra, hogy nincsen prédikátor köztünk, nincsen kitül hallanátok az Evangéliomot. Kétség nélkül néma ebeknek mondanátok bennünket. Lám prédikálunk, miért nem hallgatjátok olyan gyakorlatossággal, a mint illenéjek? Lám nem vagyunk némák, váltig igen ugatunk az ragadozó farkasok ellen, intünk benneteket szüntelen, hogy el távoztassátok az juhoknak gyapjával be fedeztetett farkasokat. De ki veszi intésünket? Sőt sokan vannak, kik a farkasok mellé állanak és vélek egyetembe ellenünk órdétnak. Ha az eretnekségek ellen szólunk, rágalmazó nevünket költik. Ha az veszedelemre vivő széles útrúl az idvességnek szoros útára igazétjuk az hallgatókat, böjtöt, sanyarú életet prédikálunk, pápisták vagyunk, azt beszélik és ottan nem kellünk. Ha azt mondjuk, hogy az templomba nem