Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - III . SUPERINTENDENS.

Lám az fő népek közül meg senki nem hitt Jézus Krisztusban sem az farizeusok közzül, hanem csak az tudatlan sokaság. Ez mostani üdöbenis hányat látsz az kő váras urak, bölcsek, gazdagok és hatalmasok között, kik meg nem botránkoznának az anyaszentegyháznak egyigyűségében és alázatos tudományában. Kiket látok én mostis az prédikáción? Az szegény községet. Az kik ez világ szerint jobban bírják magokat, mind itt és mind egyebütt az eretnekeknek fel fovalkodott dölyfös tanétását örömesben hallgatják. Mert igaz a Krisztus mondása, hogy a szegényeknek hirdettetik az Evangélium. És miképpen az farizeusoknak mondja vala Urunk, hogy azért nem hihetnének ű benne, mert egymástól dicséretet vennének, szinten mostis úgy, sokan vannak, kik egymástúl keresnek dicséretet, szégyenük az pápista nevet viselni, félnek, hogy meg utáltatnak az fő emberektűi, nem böcsültetnek és nem tiszteltetnek, ha az mi egyházunkat gyakori ják. Annakokáért meg botránkoznak, el szakadnak az Anyaszentegyháztól és az ördögnek sinagógájába állanak be. De boldog, azt mondja Urunk, az ki ű benne meg nem botránkozik. (Telegdi P. 1.42.1.) trécselni kell, hanem imádkozni, és házánál semmihez nem illik embernek imádság nélkül kezdeni, képmutatók vagyunk, azt vetik szemünkre. Ha pönitenciát prédikálunk, gyónásra intjük az népet, pápa darabantinak neveznek bennünket. Hogy ne legyünk azért restek, ha nagyobb részére minden munkánk héjába vagyon? De maga merem mondani, hogy mind ennyi hálaadatlanság közöttis az hallgatóknak gyorsaságok nem veszi az mi szorgalmatosságunkat. Ém, mostis prédikálok, és hányad része vagyon itt az prédikáción az váras népének? Az kik itt vattokis, hány jött előbb ide nálamnál közületek? Sőt némelyetek még most iű be az szentegyház ajtaján, mikor immár mégis kezdtem fáradni. Tudjátok-e mit tegyünk? Gyűljetek sokan és jó idején ide az templomban, és meg látjátok, hogy énis nem leszek tunya; tanyítlak titeket örömest és az Szent Igének kenyerét, melyet Krisztus adott kezemben, meg szegdelem, közitekben osztom és oly csodát teszek, hogy annyi beszéddel és annyi erővel elégetek meg öt ezer embert, a mennyivel csak keveset elégethetnek. Bizony mondom, oly rest nagy része e várasbeli népnek, az Isten igéjének hallgatásába, hogy ha azokat kellene néznünk, méltán le ráztuk volna régen immár lábunkrúl a port és másuvá mentünk volna prédikállani. Találnék ol helyt, holott ha ennyit munkálkodnánk, több gyümölcsét látnójok munkánknak. Mi az Atya Istennek nevében az igaz úton és ajtón jöttünk be az akolba, azon tudománt prédikáljuk, melyet az apostoloktúl vett. és mind eddig meg őrzött az anyaszentegyház, azért nem tetszünk sokaknak, azért nem hallgatnak minket némelyek. De ha valaki az ő tulajdon nevébe, törvényszerént való hivatal nélkül másunnan be hágna és fül viszkettető tudománt hozna, tetszenéjek az, és örömest hallgatnáják ütet, akármit mondana. Csak mondana olyat, ami ellenkednéjek az római szentegyháznak értelmével, mind jó volna. Azt mind örömest hallgatnáják. (Telegdi P. 1.419. sköv. 1.)