Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - II. PRÉDIKÁTOR.

pítható meg. Tény az, hogy 1577-b»m Bornemisza maga is kiadja, mint a „Négy Könyvecske" negyedik tagját.

1 Mindenesetre a hű udvari prédikátor volt kezdeményezője, hogy a megpróbált család e vígasztalásban részesüljön. Helyzetük egyébként nyár végére már erősen enyhül. Balassi Jánosné Károly főherceg rendeléséből engedélyt nyer arra, hogy ingóságaikat Újvárból elvihesse, főleg pedig, hogy visszakapja Pozsonyban bilincsek közt sínylődő fiát.

2 A teljes császári ke^ Sulyok Anna kezeírása urához írt levelén. gyelem János számára azonban még jóidéig késik. Csak 1572 tavaszán jelennek meg a legfelsőbb kegybe való visszafogadásról szóló kéziratok.

3 Dobó István csak akkor szabadul fogságból. De a méltatlan viszontagságok annyira megviselték az egri hős testét-lelkét, hogy rövidesen örökre lehunyja szemét. 1 1580-ban Bártfán, 1584-ben Detrekőn, 1593-ban Siezen és 1643-ban Gyulafehérvárt jelent meg újabb kiadásban, míg német eredetijének csak két kibocsátásáról tudunk. (1562 és 1590) V. ö. Czóbel E. tanulmányát (Egyet: Philól. Közi. .1910, 607. sköv. 1.), aki elsőnek ismerte fél a krakkói meg a Bornemisza- és az u. n. Sibolti-féle könyvek azonosságát. — L. még Jöchernél Bock Michaelt és Thienemann T.: A XVI. és XVII. századi irodalmunk német forrásai. (írod. Tört. Közi. 1922, 75. 1.) 2 Schulek: Prot. Szemle 1936., 493. sköv. 1. 3 1572. márc. 23., ápr. 15., jún, 14. Fraknói i. m. V. 314. és Dézsi j. m.LX. 1.