Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I . R É S Z . - II. PRÉDIKÁTOR.
Balassi János rehabilitására az udvar némi igyekezetet mutat: Rudolf koronázásán tartott ünnepségeken Bálint fiát több ízben szerepeltetik és étekfogói címmel is felruházzák. 1 (Apja két évre rá főajtónálló lesz!) Ekkor azonban Bornemisza Péter már nem tartozik a zólyomi udvar népéhez: egy évvel hamarább Salm Julius gróf birodalmában, a vágparti Galgócon, Nyitra megyében, talált prédikátori szolgálatot. A Salmok. A Magyarországon 1563-ban indigenátust szerzett Salrh grófok német dinasztikus ősnemes családból származnak, amely eredetét a IX. századig vezeti vissza. 2 ..' • r ; Hazánkba elsőnek ///. Miklós került; a Habsburgok hűséges hadvezére és Ferdinánd segítsége János király ellen. — Ez volt Bécs hős védelmezője 1529-ben Szolimán első ostromakor. 3 Legidősebb fia IV. Miklós mint császári fővezér és helytartó már huzamosan tartózkodott Magyarországon. Ennek második felsége Felsőlindvai Széchi Tamásnak egyetlen leánya, Margit volt, akit 1540-ben vett el Pozsonyban. Mint császári titkos tanácsos, főkamarásmester, az aranygyapjasrend lovagja halt meg 1550-ben Egerben. Ott is temették el a székesegyházban. Öccse, Farkas 1540—55 passaui püspök volt; egyik húga, Margit IV. Henrik reussi herceg, meisseni várgrófnak volt felesége. IV. Miklósnak első házasságából származó három fiát: V. Miklóst f Ecchiust és Júliust az 1563. évi országgyűlés apjuk érdemeire való tekintettel honfiúsította. (LXXVII. t. c.) Életüknek jórészét csakugyan Magyarországon is töltötték, többnyire birodalmi német csapatok vezérletében; s mint a legtöbb indigénát, a Habsburgok kegye őket is számos magyar zászlósúri méltósággal halmozta el. így Miklós trencséni főispán, generális, császári helytartó, kanizsai parancsnok és 1574-től pozsonyi gróf is volt. (f 1580-ban Nagykani1 Dézsi i. m. XXI. 1. 2 Wiederich Pfalzgrraf zu Aachen (877—926). A család évszázadokon keresztül a Rajna felső folyása táján székel. Ausztriába III. Miklós telepedik le (1458—1529) „Graf zu Salm und Neuburg am Inn." — (A családtörténeti adatok főforrása: Siebmacher: Wappenbuch. Der Niederösterreichische Ständische Adel II. 19. sköv. 1.) 3 Életrajzát 1. Hormayr és Mednyansky: Taschenbuch für die vaterländische Geschichte IV. évf. Bécs 1823, 52. sköv. 1. (Házasságkötésének itt megadott éve (1521!) azonban nem felelhet meg a valóságnak.)
