Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
FÜGGELÉK, - III. LEVELEK.
vedélyes, dühösködésekkel és veszedelmekkel teljes volt a katholikus tan megvédelmezésére és terjesztésére irányuló buzgólkodásom. És legelsősorban tudja ezt Diotalevius Ferenc, főtisztelendő praelatusaink ágense Szentséged Curiájánál. Mialatt ugyanis ő a kegyes emlékezetű főtisztelendő Verancsics Antal érsek urunknál szolgált, mindezeket személyesen látta és megismerte. Ez igyekezetünkben velünk volt a jóságos Isten is, sőt isteni megsegítő erejével felette gyakran teljesítette vágyunkat az eretnekek törekvéseinek letörésében és megoltalmazott cselvetéseiktől. De minden ügyünknek nagyobb sikere volt, amíg voltak főpapjaink, akik velünk együtt harcoltak és az Isten házáért kiállottak. Mivel most pásztor és pártfogó nélkül szűkölködünk, az eretnekek nagyobb merészséggel és harci kedvvel forgolódnak és mindent felforgatnak. Magyarország egyházait egyetemlegesen a legbiztosabb enyészet és pusztulás fenyegeti. A fenyegető, vagy inkább pusztító bajoktól való félelem kényszerített engem arra, hogy mintegy végszükségben Szentséged kegyes és jóltevő segítségéért könyörögjek. Néhány tekintélyes nagyszombati polgár, akiket különböző eretnekségek maszlagja fertőzött, már több év óta a legmakacsabb igyekezettel és a legnagyobb erőfeszítésekkel azon fáradozott, hogy egy eretnek prédikátor behozatalával az egész népet az istentelen bálványozásra átvezesse s ennek véghezviteléhez nemrég, éppen Februarius havában komolyan hozzáláttak. Bent magában a városban az ispotály egyházat egy elvetemült embernek juttattak, ahol az aládörgi a maga istenkáromlásait; teszi ezt nagyserényen, az istentelen emberek pedig tapsoló tetszésnyilvánítással hallgatják. Én a hivataltársaimmal egyetemben útjába akarván állani a napról-napra egyre szétáradó és tovább harapódzó bajnak, már három egész hónapja nem szűnöm meg császár őfelségének oltalmáért, segítségéért könyörögni. Őfelségénél Szentséged főtisztelendő nunciusa is igen gyakran közbenjárt és kérte, hogy űzze ki ezt a pestist e városból, ahol az érsekség székhelye van s amely más, mint katholikus prédikátort nem hallott eddig. Nem nélkülöztük a főtisztelendő egri 1 ) és győri 2 ) püspök urak segítségét sem. Eddig mindössze azt az egyet tudtuk elérni, hogy őfelsége biztosokat méltóztatott kiküldeni, hogy azok az egész ügyről biztos tudomást szerezzenek és őfelségét erről tájékoztassák. Nem kétséges előttem, hogy őfelsége, amint az jóságához és szent vallás előharcosához illik, kiáll ez ellen a vész ellen és elnyomja ezen emberek törekvéseit. Mivel azonban ez az ügy felette kívánja a halaszthatatlan gyorsaságot, Szentségedhez legalázatosabb hódolattal könyörgök s a mi Megváltó Krisztusnunk legforróbb szeretetére esdve kérem, — aki helyett őrködik itt a földön és viseli hatalmát, — méltóztassék közvetlen erre vonatkozó levéllel császár őfelségét inteni, biztatni és kérni, hogy minél előbb utoljára tegye iá e gonoszságra kezét, és ne engedje, hogy ez az eretnek férfiú e városban tovább garázdálkodjék. Tekintse Szentséged a Jézus Krisztus ártatlan vére által újjászült és megváltott lelkeket, akik, hacsak gyors segítség nem jön, örök kárhozatra készülnek rohanni. Igen sokan vannak Nagyszombatban, akik eddig az igaz hithez ragaszkodtak, most bizonytalankodva, megrendülve, megzavarodva figyelik, merre fordul *) Radetius István. 2 ) Listius János.
