Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - III. LEVELEK.

legnagyobb (súllyal) tekintéllyel van hozzáforrva Krisztus Anyaszentegyházához, mind az isteni íge hirdetésében, mind pedig a szentségek kiszolgáltatásában, ezzel mintegy bizonyítványt szerzett ahhoz, hogy alkalmas szolgája Jézus Krisztusnak. Mindazonáltal, mivel úgy óhajtotta, sőt egyenesen megkért, hogy adjunk számára tanúskodó levelet a mi részünkről és hogy jelentsük ki az ő törvényes megerősítését, mi ezért tisztünkből kifolyólag a fentnevezett Beythe István urat, aki mindeddig hívségesen szolgált egyházi tisztében, Isten Fiának igaz szolgálójává választottuk, és bizonyítjuk, hogy ő nyájának törvényes pásztora és erre törvényesen ordináltatott. Ezzel az írással és egyéb bizonyságtevő levelekkel egyben amellett tanúskodunk, hogy a szent tanban nagy tudással művelte ki magát és reméljük, hogy annak átplántálásában állhatatosan fog szorgalmatoskodni. Imádkozzatok velem együtt azért, hogy az ő munkálkodása az Úrban ne legyen hiábavaló. És ismerjétek és szeressétek meg azt a' férfiút, akit kaptatok. Ha valaki orcátlanul rágalmazná, védjétek meg, mert ártatlan: Bizonyos vagyok benne, úgy viseli magát közöttetek, hogy nagyfokú jártassága a tudományban és kegyessége az elkölcsökben olyan magasra emeli, ahonnan messzire kell látszania, hogy sokan felbuzduljanak arra, hogy igyekezzenek őt követni. Isten veletek, neves urak. Krisztus vezéreljen titeket a Szent Lelkével minden időben. Ámen. Április 24-én, az Ür 1574. esztendejében. BORNEMISZA PÉTER superintendens és Jézus Krisztus szolgája, aki nem méltó, hogy az ő saruszíjját megoldja. Címzés: A hírneves Sopron város dicső és kiváló férfiainak, urainak, polgármesterének és bírájának és tanácsának stb. Az urainak és barátainak nagyrabecsülő tiszteletadás. Telegdi Miklós a pápának. Legboldogabb Atyám és legszentségesebb Uram, szentséged boldog lábait csókolva alázatosan ajánlom felterjesztett esdeklésemet. Szentséged bizonyára tudja, hogy néhány évvel ezelőtt a török elfoglalta Esztergomot, amely városban érsekségünk és káptalanunk javai és székhelye volt, mi pedig földönfutó hontalanokként Ferdinánd császár jóitevő engedelmével Nagyszombatban telepedtünk meg. Hogy itt mennyi fáradalmat és gondot hordoztunk, mily gyakran fizettünk verejtékezve óriási összegeket, az emberi gyűlölet mily veszedelmeit tapasztaltuk meg, mialatt a szentséges vallás épségben tartása érdekében intézkedtünk és eretnekek fanatikus törekvéseit ismételten letörni igyekszünk, — bizonyíthatják Szentséged és elődeinek s az apostoli széknek fejedelmeinkhez a mi időnkben küldött nunciusai; legfőképen pedig az, aki most tölti be a legátusi tisztet, főtisztelendő Torcellanus Delphinus úr. Buzgalmuk a katholikus hitnek velünk együtt való előbbrevitelében kiválónak bizonyult. Egyebek között ennek a testületnek testvérei, ismervén engem, mindnyájan tudják, mekkora volt az erőfeszítésem, mennyire szen-