Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - III. LEVELEK.

Verancsics Antal Salm Julius grófnak. Nem hittük volna, hogy barátságunk olyan fordulóponthoz jut, ahol Ön a haszon és magánérdek szerint mérlegeli a helyzetet. Ezt is csak akkor vettük észre, amikor legutoljára ellentét támadt közöttünk a jószágaiból nekünk járó tized miatt. Hogy ez az Ön eljárása sokaktól miféle és mekkora dicséretben részesül, majd meg fogja látni. Számunkra, akik már két éven keresztül e tizedünknek a felét engedtük el Önnek, mégis méltányos és jogos lett volna, hogy ez évben eljuttassa nekünk hiánytalanul az egészből kijárót; hogy a két kihagyott év terméketlenségét szükségleteink kiegészítésével valamennyire helyrehozhassuk a tetemes költségek miatt, amelyek ránknehezednek az államköltségek (commodo publico) következtében. De ha Nagyságod (magnifica dominatio Vestra) mindezeket valamennyire mérlegeli, magától is tudta volna Ellenben, ha úgy szeretett minket, ahogy hittük: méltatlankodása megmutatja, milyen barátsággal van irántunk, és bizonyára ilyen a jogtalansága, amelynek fegyverétől önnek tartózkodnia kellett volna, mert nem érdemeltük meg, hogy bennünket sértegessen. Ha nem tudtuk Öntől behajtani azt, ami a miénk, hogyan adott volna nekünk, ha kértünk volna, abból, ami a sajátja? Azonkívül, mivel figyelmébe ajánlottuk lelke üdvösségét, lám, elűz minket birtokairól, mintha csak megrontói lennénk a katolikus vallásnak 5 azokat sem engedi a mi kisebbítésünkre javaiból részesülni, nemcsak minket, hanem azt az Egyházat sem, amely egyedül van az íge bizonyságának birtokában: ugyebár Nagyságos Uraságodtól inkább jóakaratot és hálát érdemeltünk, mint gyűlöletet és jogtalanságokat? De ezt is akárhogyan fogadja tőlünk, lássa az Ür és ítéljen. Mi mégis, — hogy kövessük Istent, mindenek jóltevőjét, aki erőt szokott adni és napját felhozni az emberek mindkét nemzetségére, várván mindenek megtérését, hogy üdvözüljenek, — nemde megadtuk annak az egész tizednek harmadrészét Önnek? De ebben a tisztben is csalódtunk és hitvány ember számába vétettük; mégha talán vétkeztünk is valamit ön ellen, amiről most semmit sem tudunk: Nagyságos Uraságodnak, nemességének jó hírneve érdekében a bosszúnak mégsem ezt a nemét kellett volna alkalmaznia ellenünk. Ami az ön előkelőségéhez ugyan nem illett, de nem ártott az a miénknek se úgy, amint elgondolta. Azt mégis elérte, hogy nagyon leleplezte magát, és figyelmeztetett minket arra, ezután mennyire bízhatunk az Ön barátságában. Amely barátságra nem tartjuk magunkat méltatlanoknak sem a személyes jótulajdonságainkkal elért méltóságaink révén, sem származásunk, sem őseink családfája révén, akik mind otthon ősi nemességgel bírtak, mind pedig Magyarországon vezető és előkelő hivatalokat töltöttek be. Ami pedig a vallás ügyét illeti, nem akarunk most erről Nagyságos Uraságoddal bővebben tárgyalni. Tudjuk ugyanis, hogy Ön felette mélyen befogadta a Katolikus tan ellenkezőjét. Előkelő férfiú lévén nem könynyen enged bárkinek s nem tágít abból, amiben már hitt. De ha parokusai és prédikátorai nem is ismernek el minket, nem tisztelnek elöljárójuknak, bár a mi egyházmegyénkben laknak; egyszóval ha ők a katholikus vallást nem is gyakorolják, hanem nyiltan elvetik és támadják: kérdem, szabad-e nekünk akár Szent Pál tanítása szerint bármilyen lelki táplálékot várni az ilyenfajta emberektől, akikkel szemben tiltja, hogy az úton köszöntsük és velük együtt étkezzünk. Azt tanítják az Apostolok Cselekedetei is, hogy azoknak a könyveit el szokták égetni, akik a különcségeket hajhásszák. De miféle különcségeket? Mikor ezekhez a meggondolatlanságokhoz a minden szabadossággal tele képtelenségeket is beleviszik a népbe és azt részekre bontják, eltántorítják az egységtől, amelyben minket Jézus Krisztus keresztsége, szenvedése, vére, halála, neve és tanítása köt össze. Akik pedig Urunknak az isteni kegyességnek és szeretetnek ezzel a kötelékével, az egyforma léleknek ajándékával egybekapcsolt és megerősített nyáját szétszórják, szétűzik és erőtelenné teszik, hogy tévelygő vélekedéseikkel annál könnyebben megnyerjék, bár valójában ők maguk sem tudják, meddig mehetnek, milyen tekintélyt, törvényt, vagy milyen üdvös-