Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - III. LEVELEK.

séget kell megtartani; hogy milyen bűnt, mely istentelenséget követnek el, nem kétes, hogy Nagyságos Uraságod jól tudja. Hiszen ezek, ahogy az egy Mephitis és Lerna annyi Hydrára szóródott szét, kölcsönös mérgekkel életre-halálra küzdenek egymás között és a Lélek egységétől valóban igen messzire távoznak el; úgy ezek is, elhagyván azt az Egyházat, amelyet Krisztus alapított és amely mint ahogy az első is volt, úgy örökké is egységes lesz a világ végéig. És akármilyen bizonyságtétellel iparkodik sokak előtt oly nevetségesen a wittenbergi és ágostai, még az ősi alapra visszamenő tanítás ajánlólevele hangoztatásával sem kényszeríthetnek senkit egy valamilyen egységbe tömörülni. Némelyeknek közülük jobban tetszenek a saját vélekedéseik, mint másokéi, sőt még azoknál is inkább, amelyek a Szent Apostoloknak és az Egyházatyának tetszettek. Még abból az ellentmondó írásértelmezésből sem ismerik fel tévelygésüket, amelyet a maguk saját élete számára bitorolnak, a helyett hogy azt az egyház mérlegelésére hagynák, (amelynek Pál is alávetette Evangéliumát), miközben nem lelik az igazságot, amelyet folyton tévutakon bolyongva keresnek. „Nem maradván meg azon az úton, amely egyedül adatott minden Krisztusban hívőnek", ahogy Jeremiás írja és ahogy Pál felkiált: „Ugyanaz a bölcseség, ugyanaz az indulat legyen bennetek, de az Ürban!" Ez pedig a katolikus, szent és üdvözítő tan. Ha ezt a Nagyságos Uraságod parochusai vagy egyházi férfiai megismerni, elfogadni akarják és róla vallást tenni: parancsolja meg, kérem, hogy ismerjenek el minket, tartsanak elöljárójuknak, ne vonakodjanak hozzánk jönni, számot adván ne^ künk a tanaikról, amiket tanítanak, így végül vagy megtérjenek, vagy elhatározzák, elszánják magukat az evangéliumi igazság útján való helyesebb életre; hogy a jövőben méltóknak ítélhessük őket kezünk rájuktételére, Krisztus méltán legszentebb és teljességgel szükséges rendelése szerint és hogy a mi asztalunknál részt kapjanak, velünk közösségben éljenek és barátaink legyenek, ha majd hallgatnak az Egyházra és pedig a katolikus és apostolira, nem a wittenbergi vagy ágostaira. Ebben, nevezetesen a katolikus és apostoli Egyházban kapott apostoli szolgálatot Mátyás és ebben kapott tekintélyt, tiszteletet Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma. Ehhez hasonlóan adatott ez: „Mondd a gyülekezetnek!" és emez is: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szent Lélek titeket püspökké tett, az Isten anyaszentegyházának kormányzására", nem pedig a wittenbergire, nem az ágostaira, sem semmilyen minap születettre, és annak a versenytására, amely redő és szeplő nélkül való és az igazság oszlopa és erőssége. Ezért ennek, ennek vesse alá Nagyságos Uraságod parochusait, adja őket vissza neki és irányítsa hozzá. így végtére elmondja áldását Ábrahám, Izsák és Jákob; minket jókedve szerint szeressen; övéit pedig tartsa viszsza attól, hogy jogtalanul bitorolják azt, ami a mienk. Ezektől mindazt, ami jogszerint (rite) jár nekik, nem fogjuk megtagadni, mihelyt méltón akarnak vele élni. Jó egészséggel legyen! Pozsonyban, 1572. augusztus 9-én. (Verancsics összes művei XI. köt. 118. 1.) Bornemisza a soproni tanácsnak. Gratiam et pacem a Deo Patre, per Jesum Christum ex animo precamur. Non parum piis mentibus adfert solacii amplissimi viri, scire sese esse cives Ecclesiae ac domesticos Dei, superstructos super fundamentum Apostolorum et prophetarum summo anguíari lapide- ipso Jesu Christo. Quando vero aliter regi non potest Ecclesia quam verbo, gaudeo quod complures Christi servos tenetis, et quod inter vos fovetis purum Dei cultum, fidelemque operám datis, ut se vestri cives inter Christi septa contineant. Haec vestra sanctissima pietas, dominum