Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VIII. IGEHIRDETŐ.

másbors porral. Ezen röhegnek és el küldik szolgájokat, hogy hamar-hamar kis tálra csinálják meg neki. És amaz jól meg keríti, az ki nem eszik benne. Eznek röhögnek. — Ezer sípságot mondhatnék, de nem méltó elő hoznom. Eztis csak az jövendő emberekért írom, hogy azok meg emlékezzenek Szent Pál szaváról, ki így szól: Urbanitas aut stultiloquia ne nominentur quedim inter vos. Eph. 5. (P.IV.862.) * * * Nem csoda, hogy így Bornemisza gyakran, különösen pedig menyegzőtartással kapcsolatban kikel a fajtalan hegedős beszédűek ellen (P.II.99.), bár készséggel megengedi, hogy tisztességes örömek, mulatságok és ékes öltözetek ő köztök meg lehetnek, jámbor keresztyéni beszédeket szólhatnak és szép mértékletes italból egymásnak jót kérhetnek, Istennek hálákat adhatnak és az házasokat áldhatják. És szép históriákat és isteni dicséreteket az lantosok énekelhetnek, kikvel az jámbor házasok úgy vonsszák hozzájok az Istennek egyetlen egy Fiát, mint az mostani evangéliomba az men'yekzős nép között lévén, ő vélek együtt örül és őket jó ízű borral mindnyájukat meg ajándékozta és meg vidámította. (P.II.99.) Hogy milyen jellegű széphistóriákat volt hajlandó Bornemisza elismerni, arra is kapunk tőle egy-két célzást: Sok hadakozók, vérontók, nyúzok, fosztok, kik sok szörnyű dolgot mieitek az előtt húsz esztendő feléis csak Magyar országbanis. Török Bálint, More László, Basó, Bebek, Balassiak, Homonnaiak és többek egyik másikra törvén kevélységekben, irigységekben, bosszúállásokban és fösvénységekben. — Kik minemű hősöket tartottak, meg írták egy énekben, holott imíly versus vagyon: Mostan kik jó hősek, tisztességet várnak: Uzmi Péter, Kobzi Pál és az Vezmi Jankó, Bajusz Miklós, Gatyás Ferenc, Sohonnai Antal, Maszlag Gecső, az Nagy Lőrinc, az Csikós Andorjás. írják eztis: Példátok volna nektek More László, Ki vala nagy híres, mert vala kóborló, Immár török kézbe az kegyetlen dúló, Hol mit használ néki az kóborlóit sok jó. (P.IV.904b.) * * *