Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I I . R É S Z . - VII. TANÚ.
üli Láttam hagy gazdagokat, kik drága ételeket, italokat el utálván kökényt, csipkét, vad körtvélyt és penészes túrót és férges sajtot kévántak, alma és kökény vizet ittak, mert az Ür nem adott az ő gazdagságokra való ízt nekik. (P. III.252 2 .) Tékozlás az, midőn az ki leg szükségesb dolgait el hagyván, értéke, jövedelme és rendi fölött hiába való dolgokra költi marháját, mint zabálódásra, tobzódásra, részegségre, friss öltözetre, kevély építésre, játékra, kockára, sakkra, verfelyére, kártyára, tekére, idestova való mulatságra, kelletlen való friss lovak tartására, felöttébb való boncsokra, gyűrőkre, násfákra, pohárszékre és egyéb holmi szükség nékül való maga mutogatásra. Nem mondom azt tékozlónak, kinek szüksége vagyon valamire az ő tisztek és méltóságok szerint, és kik előszer egyéb szükségeket jó módon meg szerezhetik, és kik fő képpen Isten Igéjére és Isten árváira viselnek gondot. — De valakik ezeket el hagyják és csak az ő magok kevélységét akarják fitogtatni, az ő gonosz, torkos, kevély kévánságokat nagy bőven akarják, hogy meg legyen, az Istenére kedig csak csöpögve költnek, azok mind tékozlók, és az Úr mégis bünteti. (Fol. P. CCCCCLVIIb.) Szegónynyúzás. Korának szociális nyomorúsága e képnek a hátlapja: a kifosztott és agyon dolgoztatott jobbágyé, akiért Bornemisza nem szűnik meg szavát emelni. Tanulják meg az nyúzó, fosztó urak, nemesek, tiszttartók és egyebek, mint járnak végre, kik jobbágyit sok képpen meg terhelik sok munkálkodással, sok féle hitván marhának, hitván herengnek, 1 drága olajnak, hitván bornak, hitván sernek, férges sajtnak, halnak reájuk osztásával és egyéb álnok fosztassál. (Fol. P. CCCXCIX.) A magyar kommenciós cselédség ősi nyomorúságát siratják e sorok. \ De kapunk ehhez határozott példákat is. Mint venné el Semptén 1577 október 8-án a peregmester egy szegény asszonynak minden borát, hogy az belé hal. (Az is gyolkos, aki irgalmatlan!) (P.IV.873.1.) — Mint sanyargatja Serédi Gáspár kedves szolgája, Csikós András a népet (P. IV.903b), és Csórom András hogyan hozatja magához gazdag jobbágyát, köti be imeg kötő1 E kor nagyarányú heringfogyasztásáról 1. Balassa Jánosné levelét urához Prot. Szemle 1936. dec.
