Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I I . R É S Z . - VII. TANÚ.
jét, tapogatja fejét s tömfocözi mindaddig, míg száz forintot kí nem zsarol belőle. (P. IV. 905b.) Marhánkkal mint kell élnünk? Továbbá az Isten híveinek, nem csak hamis marhátúi kell magokat meg óniok, hanem még az igaz marhávalis jól kell élniek, mert a tékozlást igen bánja az Ür Isten, mint szinte az fösvénységetis. Mint az kik szolgájukat kémélik meg elégíteni, egyházi szömélyt kémélnek tartani, árvákat, özvegyeket, foglyokat, betegeket kémélnek segíteni. És azonban tíz, húsz agarakat nem kémélnek hizlalni, vendégekre húsz, ötven vagy száz tál étket akarnak főzetni, az kezeketis borban akarják meg mosni, míg az lovakatis borral itatni. Száz, kétszáz forintra érő ruhát nem kéméi csináltatni, ötszáz forinton nem kéméi lovat venni, ötven ezer forinton nem kéméi várat szerezni. Egy níhány csél csap legényekkel kész éjjel nappal dőzsölni. Azon képpen az községis egy pénzt, kettőt kéméi az nyömorultaktúl, de egy forintot sem kéméi az korcsomátúl. Azért kiki mind az ő rendé szerént meg lássa, hogy jóra költsön, az az csak arra, a mi igen szükséges. Az maradék ját tegye az kosárba, tartsa másszorra és megint szükségének idejében éljen vele, úgy amint Salamon mondja: a te forrásod ki ne folyjon, de ura annak te magad légy. Azaz az derekát marhádnak őrizd, tartsd és bírjad, de naponként azért külön költsed szükséges dolgokra. (P.III.265b.) Pompás meghatározását adja a kérdésnek színére fordításával annak, hogy kicsoda a gazdag és mivégre adja az Úr Isten a gazdagságot? Az kazdag az, a kinek minden napi szüksége annyira vagyon, a mennyire az ő rendbeli állapatja kévánja. — Mi végre adja az Úr Isten az gazdagságot? — Először az ő neve és tisztessége öregbülésére adja, másodszor hazánk oltalmára, harmadszor életünk táplálására, negyedszer szűkölködő nyomorultaknak segítségére. (P.III. 20 2 ,222.) Te csak külső fényességet nézsz, az ki friss, kazdag, csak azt becsülöd, de ő nála semmi az bíbor, bársony, arany gyűrő, aranylánc, drága kő és hol mi dögről le vont nyuszt, nyest, farkas, róka bür. (P.V.605.1.) Egyébként nem győzi hangsúlyozni a vagyon haszontalan voltát Isten előtt. Az adószedés lelkiismeretességére is gyakran figyelmeztet.
