Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I I . R É S Z . - VII. TANÚ.
nek zsoldja és áí orők veszedelemnek kezdeti. (Foí. P. CCCCXCIX.) Nézd el ez világot, és ezt nyilván látod, hogy sok fejedelmek többet költnek tékozolva zabálódásra, játékra, verfelyére, friss cifrára, sok építésre, hogy nem mint az mire kellene, mint Isten Igéjének terjesztésére, ország ótalmára és szűkölködők segítségére. Egy néhány cseh és német urakat mondhatnék, kik fel lakták minden kő várókat. Köztünkis sem uraknak, nemeseknek, parasztoknak nincs semmi jó módjok, mikor vendégeskednek, sok duskával, sok kényes étekkel csak vesztegetik az Űr marháját. Az mely csontocskák, kenyér darabok lábuk alatt hevernek, óh ki édesdeden meg szopogatnák egy néhány éhezők. Sokan lator paráznákra arany láncit, gyűrőit, nyásfáit, friss öltözetit vesztegetik. Vadnak olyak, kik bort borral hívesítenek, borban mosdanak, sőt némelyek kétszeris ki okádják és mégis ottan isznak. — Hallottam oly vitézeketis, kik egymásra (tisztesség adassék néktek) az gazda alfeléből köszöntötték az italt. Voltak olyak, kik undok állatokot poharokba: pókot, legyet, veréb fiat, büdös bogarat, iveget köszönt, és bele mégis holtak. — Hallottak, hogy. fő pispek meg fúlt és meg holt az nagy italba. De az lakodalmas helyeken sok-sok szörnyűséget láthat akárkiis, csak nézzen reájuk. Még az fő népekis meg bolondítván ö magokot. Kit jó kedvnek neveznek, maga kárhozatra való mulatságok mind azok és oly örömek, kinek az vége örökké való siralom. (Luk. 6.) Sok asszonyok nagy ficereségre annyit vesztegetnek, hogy magokot, házok népét és az mellett sok nyomorultakat harmad részvei szép módon ruházhatnának és mind magoknak, mind egyéb nyomorultaknak elég lehetne nagyobb lelki csendességekre és az isten félők előtt nagyobb tisztességekre. (Fol. P. CLXXV.) Nézd el az lakod almosokot, akár menyegzőbe, akár egyéb vendégségbe, fírfiakot és asszony okot, ki torkosságra, ki frisségre mint készül az előtt egy néhány nappal. Az ott való maga mutogatására mennyi sok költséget költnek, kiket kölcsönbeis fel szednek. Azonban az Isten Igéjének terjesztésére, éhezők, mezítelenek éltetésére, elég legyenis, — azt költik, hogy nincs, mit adniok. Az Isten Igéjének tanulására egy óráigis nem érkezik, de lakásra, táncra sem az nap, sem az éjtszaka nem elég. — Sok helyen vadnak oly istentelenekis, hogy még akkoris, mikor öszve gyűltek és volna tanítójokis, ha prédikáció lenne, vagy eskütés, ő magok kérik az taníjtót, hogy rövid legyen, avagy egy szál se legyen, csak az lakás, az tánc, az mulatság, terecselés miatt. (Fol. P. CXXXIIIb.) A kánai menyegzőn Jézus tanításából sokan nagyobb vígasságot vettek, hogy nem mint sok menyegzőnek pinio, ramfol, malosa italból, vad, madár, marcepán béles és frissen főzött étkekből. (Fol. P. XCI.)