Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VII. TANÚ.

tett. A renaissance önzése és szabadossága orgiáit ülte, s a háborús világ sem mozdította elő az erkölcsök javulását. Bornemiszánál kiváltképpen az Ördögi Kísértetekben olvasunk gyakran effélékről. A török foglalása előtti Buda polgárasszonyainak cudar híre volt előtte. (P. IV. 887b—889.) Magyar huszárok rút ivászatáról (P. IV. 861b.), tisztek és katonák egyéb dolgairól is tud nem egy vaskos históriát elmondani. Egyik másikkal fel fogadván az ki meilik iszonyúbb dolgot merészel míelni, az mint köztünkis láttam oly szempteleneket, ki skarlát ruháiát szolgájának ígérte, ha meg csalván az személt, kit az piacon mutatott, meg gyalázná. És meg szerezvén, azon kacagtak. — De az ebek ették meg testeket ezeknekis, le vágatván az ellenségtől. (Fol. P. CCCCXCIX.) Büntetések. A házasságtörésnek drákói büntetéseiről hallunk. Török János feleségének fejét vétette, hogy szolgájával kapta. (P. IV. 891b.) Tibai Gergely Ong vármegyébe lófarkon hordoztatá és néggyé vágatta udvarbíráját, hogy feleségével két esztendeig lakott, kitűl gyermekei voltak. Az asszonynakis fejét vötték. (P. IV. 891.) Ez minap (1581), midőn egy leánt halálra vinnének, hogy gyermekét el vesztötte, egy ifjú, kit együtt akasztani vittek, magát meg hajagatván mondott, hogy menyegzőbe mennének. (Fol. P. CCCCXIX.) Paráznaság büntetése régebben orr-lemetszés volt. (Fol. P. DCXXVIIb.) Orr, fül metszés, fogvonás, nyúzás gyakori látványossága a kornak. (Fol. P. CLXVb.) Nemes rab megöléséért a tettest néggyé vágják. (P. IV. 873.) Sodomitaságba esett öreg prédikátort máglyahalálra ítélnek.

1 Bornemisza egy helyütt a bíráskodásnak egészen emelkedett felfogását vallja: 1 Csuda példa, mely Sáros patakon lett, 1579 esztendőbe: Ez napokban történt ez, hogy midőn egy híres bölcs ember, ki jó sidó, görög, deák és bölcs tanító lévén, magát alázatosan nem szabná az szegény községhöz, fölöttébb dorgálta őket és igen kevély.ül tartotta magát előttek. Azonba egy nemes asszonyi állatot kapnak meg paráznaságnak vétkében, ki az előtt jó erkölcsi volt és az eset miatt igen siránkozott. De miért hogy bűnbe kapták, a törvény halálra, avagy úr kegyelmére ítéli. Az úr előtt sok jámborok midőn esedeznek érötté, ő az prédikátorra hagyja, de a prédikátor magát meg keményítvén, semmi képpen nem engedte el halálát. Netalám azért, hogy láttassék igen tisztának és állhatatosnak. De nem sok idő múlva ő magát fírfiú gyermekkel kapják fertelmességbe és tűzre ítélik. Jól lehet az úr, ki ő reá hadta az asszony kegyelmét, ő neki meg kegyelmezett. És méltóis, hogy ez után mint Péter alázatosabban tanítana. (Fol. P. CUI, v. ö. CUVb. és CXIXb.) "