Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VI.THEOLÓGUS

tásának növekedtével tesznek egy nagy és Bornemiszát sok reménnyel kecsegtető lépést Zwinglitől Luther felé. A predestinációs polémiában pedig Hellopoeus Bálintban Bucerrel hadakozik s talán nem is gondol arra, hogy ezzel tiszta kálvini tanok ellen is harcol.

1 E vitánál is mindjárt szembe ötlik, hogy hangja, minden határozottsága mellett, összehasonlíthatatlanul csöndesebb, mint a Telegdi elleni vitatkozásokban. Irénikus. Láttuk odafent, hogy Bornemisza nyíltan és félreérthetetlenül vallja a lutheri keresztyénséget, s katolicizmussal, antitrinitárius és anabaptista rajongásokkal szemben elszántan hadakozik, — a reformátori keresztyénségnek belső egyenetlensége ellen azonban céltudatosan küzd. A hívek az fundamentumát az idvösségnek meg tartják, ha szintén az polyvaján és pozdorjaján vétkeznekis: hiszik az Krisztust idvözítőnek lenni és szeretik őtet és örömmel tanulnak róla. De azonba sok cikkeibe vétkeznek és kábáikodnak és sokan az fundamentomra polyvát, szénát raknak. Sok doktorok: Ágoston, Ieronymus, Calvinus, Luther, Melanton sok cikkeibe kételkedtek valamennyibe, a mint mindenik bizonyságotis tettek róla. (Fol. P.CCIIIb.v.ö.P.III.133.1.) Lelkétől mérhetetlenül távol esett a korában már olyan sajnálatosan elharapódzott furor theologicus, amely szinte kéjjel kereste a theológiai problémákat és középkori anatémákat megközelítő türelmetlenséggel tört pálcát a magáéval nem egyező felfogások felett. Mostis sokan mind csak efféléket hallgatnak, örömest kin ámélkodjanak: az Krisztus mint fogantatott, mint jütt ki, az koporsó betéve, mint ment mennybe, mint ült ott, minemű ítélő széke leszen, mint adatik az Szent Lélek az keresztségben, mint egyesül a Krisztus teste és vére az ő szent vacsorajában, és holmi efféle elmélkedésekben gyönyörködnek. (P. II. 296 1.) Alvinczi Péterig szinte egyedülálló az az emelkedettség, amellyel szembe helyezkedik az ok nélkül haragvó theológusokkal: 1 Bizonyára az egri vár kapitánya, Ungnád Kristóf kívánságára ment ennyire részletesen és nyíltan e vitába, tekintve, hogy a szóban lévő V. kötetnek ő meg felesége voltak fautorai, akik a várőrség sdkraméntárius prédikátorát, Hellopoeus Bálintot sehogysem szívlelték. (V. ö, Révész I ; Debrecen lelki válsága 71. !• jegyzet)