Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I I . R É S Z . - VI.THEOLÓGUS
Az prédikátorok ellenis sokféle méltatlan mérgességek és rágalmazók támadnak, még azokrais, az kik az ő tisztekben igazán és híven el járnak, nevezvén őket utálatos nevekkel. Egymás köztis gyalázatos neveket gondolnak, hogy egyik félt test rágónak, Brentiánusnak, eretneknek, Arrius, Sabellius, Nestorianus hitűnek csacsogják, az más félt sakramentáriusnak, hittűi szakadtnak, hitetlennek, ördögi tudományának. Melyek sokszor csak kevélységből, irigységből és mérgességből támadnak, mint Krisztus Urunkat ők nevezték samaritánusnak, ördögtűi valónak dagályokban és mérgekben. (Fol. P. CCCCXLIX.) Szinte ökumenikus világossággal ítél, mikor ki meri mondani, hogy akár minemű nemzet legyen, akár magyar, akár német, és akár minemű keresztyéni nevet viseljen, és az nyelvével akár mennyit tudjonis szólni az Krisztus felől, de ha ő benne szívébe fel nem öltözött, hogy nem leend menyegző ruhája, hanem csak képmutató keresztyén leszen, az az Krisztusban tött ígéretét Istennek szívébe nem szorítja, ő általa Istenbe nem bízik, ennek a menyegzőbe, az az az üdvözítésébe semmi része nem leszen. (P. V. 102b. 1.) Keleti és nyugati protestantizmus. Debrecenben és tőle keletre a Zápolyák és erdélyi fejedelmek uralma alatt élhette a reformáció a maga különleges, végletekbe kilengő életét, — létében a messze nyugatra visszaszorított római katolicizmus nem fenyegette. Még a Báthoryak korszaka sem jelentett alapvető változást. Nyugaton egészen más volt a helyzet. Bécs és Prága közelsége, a „központi" kormányhatóságok főpapi vezetői állandó veszedelmet jelentettek még akkor is, amikor már csak Nagyszombatban voltak birtokon belül, és Pozsonyt is csak alighogy tartották. E nyomás ellen, amely egészen sohasem szűnt meg s Oláh meg Verancsics érseksége idején igen jelentős volt, szövetségest kellett keresni. E szövetséges leginkább az örökös tartományok, elsősorban Alsó-Ausztria protestáns rendjeiben kínálkozott. Ezek pedig evangélikusok, sőt hozzá nagyobbára a fláciánusok hajthatatlan fajtájából valók voltak. Ha Bornemisza nem áll világosan erre az oldalra, magára marad támasz és segítség nélkül. Salm Julius azonban Bécsben dacol a császárral, palotájában törvén hatalmas termet istentiszteleti célra, amelyet zsúfolásig töltenek meg a bécsi polgá-