Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VI.THEOLÓGUS

A magyarországi sakrameníarizmus szellemi középpontja ezidőtt kétségkívül Debrecen. Melius vezetése alatt hadállásait innen egészen Egerig tolja előre (Egervölgyi hitvallás, Szikszai Hellopoeus Bálint), s ugyanakkor hathatósan támogatja az unitárizmussal szemben védelmi helyzetbe szoruló erdélyi hitsorsosait. Hatása úgyszólván csak magyarlakta területeken maradandó. Az erdélyi szászság hamarosan, a felvidéki németség és tótság kevés ingadozás után a határozott lutheri irány mellett foglal állást. Bornemisza kimagasló személyiségének magatartása az ország észak-nyugati területe magyarságát igen tekintélyes részben visszahódította, illetve tudatosította és meggyökereztette a lutheri keresztyénségben.

1 Ezt mindenekelőtt azzal a tapintatos eljárással érte el, amely állhatatosan kerülte a vitatkozásokat és a liturgikus kérdésben a legmesszebbmenő engedményeket tette..

2 így pl. nem vonakodik ágendájában Hellopoeus Bálint kátéját

3 használatra ajánlani, pedig másutt ugyan polemizál szerzőjének sakramentárius tanításaival. Erre egyébként éppen a lutheri keresztyénsége adhatott alapot, amely a szertartásokat adiaphorának minősítette. Ha ugyanis ezeket ott vezetik be újra, ahol azok már közben kimentek a szokásból, könnyen érdemszerző jelentőségre juthattak volna, — eltekintve attól, hogy ilyen esetben valóban gerinctelenség látszatát kelthetnék Róma felé. — Egyébként is e kérdést csak semptei elűzetése után élezi ki. Sibolti Demeter nyilván Fabricius Jánossal és a tót gyülekezetekkel akart közös szertartási gyakorlatban maradni, amelyek nem tértek el a régi tradícióktól; Bornemiszának tekintete viszont a magyarság zöme felé irányul, ahol már régen nem tartják az oltári liturgiát és a többi szertartást,

4 azonban éppen Kálvin ha1 Forgách Imre pl., aki Huszár Gált 1575-ben „parens meus alter et amicus longe omnium carissimus"-nak tiszteli, 1583-ban az új kalendárium dolgában a szászországi egyházakhoz akar tanácsért fordulni, „quia nostrae ecclesiae con^entiant cum Augustana Confagsione. cuius hodie supremus fautor est princeps Saxoniae." (M. Prot. Egyh. Tört. Adattár XII. évf. 47. 1.) '- Ne tartsuk a mi szentségünket a külső pepecselésbe és rendtartásba, és azokban ha valaki különbez, ne útáliuk meg. (P. V. 482. 1.) 3 Rövid katechismus. Debrecen 1574 (R. M. K. I. 99. sz.) 1 Legalább Debrecen hatósugarában nem; Erdélyben még a XVIII. sz.-ban is gazdagabb volt a liturgia, mint ma a magyar evangélikusoknál.