Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VI.THEOLÓGUS

M választásról és az Úr vacsorájáról könyvet bocsátott ki,

1 amelyben Bucer Márton-i elveket vallott a választásnak négy rendiről. Ez ellen Bornemisza, szokásától egészen elétrően, öreg postillájának utolsó kötetében határozott és tüzetes polémiát folytat.

2 Szószerint idézi Szikszainak kifogásolt tételeit s azokat pontról-pontra refutálja,

3 és kifejti a szelíd együgyű lelkeknek e kérdések nagy nyugodalmas értelmét, karaján csöndesen megjegyezvén, hogy deákul írt róla Martinus Bucerus ad flo(manos) magyarul Hellopoeus Bálint, kikvel Filep Melant(on), Jo(annes) V/'g(andus), Chytreus és többek ellenkeznek. (P.V. 1361.) Az 1584-es fóliópostillában még bővül e névsor az egyik oldalon Félegyházi Tamás, a másikon Luther Márton nevével. (Fol. P. DCXLb. 1.) Az úrvacsora kérdésében Bornemisza kezdettől fogva antisakramentáriusnak mutatkozik, bár Kálvinnal szemben az első kötetben mint hogyha tolleránsabbnak látszanék. (P. 1. 277—85, 279!) De már rövidesen elhatárolja magát mind a római és romanizáló, mind pedig a zwingliniánus és kálvini állásponttal szemben. Némelyek a kenyeret el változott Krisztusnak állítják halványul, némelyek puszta jelnek bolondul. (P. II. 611 karaján.) Mert nagy bölcs írástudók közülis sokakat láttam, hogy böcsülni akarván ezt a szent vacsorát, úgy böcsülte, mint bálványt, és mind az által magát oltalmazni akarta amaz nagy, szent, jámbor Luther Máton írásával. Kinek minden írása iszonyodik az pápai bálványozástúl, az kenyérnek testére változásaiul és annak imádásátúl. Ismeg sokakat láttam írás tudók közül, kik igaz méltóságát meg nem adván az Ür vacsorájának, tagadták az kenyeret és bort nem Krisztus testének és vérének velünk való közösülésének lenni, 1 RKM I. 100 sz. Az ami keresztyéni hitünknek és vallásunknak három fű artikulusárúl. I. Az igaz fstenrűl. 11. Az választásrúl. III. és az Úr vacsorájáról való könyvecske. Szerkesztetett és íratott szép renddel nyilvánvaló kérdésekkel és feleletekkel és jó értelemmel Szikszai Hellopoeus Bálint debreceni prédikátor által. 2 Vadnak olyak, kik a választásról mindent ki mondanak, valami eszekbe jut. És némelyek ugyan mesterkednekis, hogy az ő gondolatiokra írásokat vondozzanak erő hatalommalis, nem gondolván vele, ha az együgyű olvasó nyakra-főre pokolba szállis miatta, csak hogy ő lássék ezben mély tudományának lenni. (Post. V. 130.) 3 Post. V. 137. l.-on 17 sort idéz Szikszainak a választásról írott kijelentéseiből (Es = 23 sköv. lapról) és tüzetesen polemizál vele, ugyanígy a megvetésről a 141. l.-on (Szikszai Hij = 34. 1.), a megvakításról 142, 143b l.-on (Szikszai H*b = 36b l.-on) stb. V. ö. Fol. Post. DCXXXVII sköv.