Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I . R É S Z . - IV. SZORONGATOTT.
nak szép keresztlegendájáról, szellemidézéséről, hagyigáló ördögökről stb., stb. Két főrészre osztotta az ördögi Kísértetekről szóló írását Bornemisza. Az első főrész négy „prédikációban" tárgyalja témáját, a második már mellőzi ezt a hozzá sehogysem illő nevezetet és hat „rendben" veszi sorra mondanivalóját. Maga is érzi, hogy indokolnia kell e szokatlan írását, azért ilyen magyarázatot ád: Az én igyekezetem mind ez históriákban ez vala: Hogy Ádám esete után valami bűnt szerzett az ördög, azt mentül szörnyebben lehetne, úgy mutatnám meg. Ez az oka, hogy az féle utálatos bűnöketis, kiket említeni sem volna méltó, az önnön undok nevével neveztem meg, meg követvén az jámbor szömélyeket. Jól lehet éktelen némelyeket ki mondani, kiváltképpen gyenge szömélyek előtt. De nem annyi éktelen ki mondani, mint meg szerezni. (P. IV. 921b.) Hogy penig níhol ki is neveztem az szömélyékben nagy urakban, asszonyokban, nemesekben, bölcsekben, nagyokban, kicsinyekben, — azért míeltem, hogy ne vélné valaki, hogy ez útálatosságokra a Sátán csak ez világnak az gazzát vinné; hanem meg gondolná, hogy őis ember. Azért valamire akár kitis el vitt az Sátán, őtetis el viheti. Mert sok bolond csak röhegi, mikor másról valami szörnyűt hall és azt az embert ítéli belőle, magát valaminek vélvén. De ezek ellen sokat szól az Szent Írás Rom. 12. (P. IV. 923.1.) A hatás. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy ez az írás óriási port vert fel. Balassi János és Menyhárt, Báthory György, Bot János, Csórom András, Dobó Ferenc, Homonnay Gáspár, Liechtenstein Kristóf, Pekri Lajos, Soós István, Török Bálint és Török Jánosné a kipellengérezett nagyurak, és a kevésbbé ismertek is, 1 vagy életben voltak még személy szerint, vagy gyermekeik legalább. Könnyen képzelhető, ezek mit szóltak ahhoz, hogy parázna fertelmességük, hasaszolgálásuk, jobbágynyúzásuk, sanyargatásuk és minden álnok latorságuk nyomtatásban is világgá kürtöltetett. 1 Beiczi Ambrus, Csikós András, Csirkéi György, Kerecsényi László. Kopácsi György, Lendvai Mihály és Szürtei János már az alázatosságról szóló betétben kiprengereztettek. (P. IV. 598 sköv. 1.)
