Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - IV. SZORONGATOTT.

ugyan az asztal fölöttis fel dűltek. Kiknek Isten nagyobb büntetéseket az örök halára halasztotta. (P.IV.424.1.)

1 Némelyet büntet Isten dög háláival, amint egy níhány esztendőben, 1577 és az előtt és után sok helyen egy ember sem maradott, sok helyen harmad része vagy fele. És mind az egész világ szerte mindenütt sívtak, rívtak, ki gyermekin, ki feleségin, ki férjén, ki jó barátin, ki jeles fő fő népeken, bölcs tanyító prédikátorokon. (P.V.71.1.) 1578 egész Magyar országban ugyan le omlott az nép. Némely faluba alig maradt öt ember. Bécsbe egy néhány kazdagok, kiknek nagy gondjok volt sok ház építésre és némelynek három fő házais volt, noha sok atyafiasok voltak, de mind csak egyre szállottak; és midőn az örülne, hogy annyi jószág reá szállott, azonban őis meg holt. (Fol.P.DCCVI.) Az igehirdetőket ez az ítéletidő emberfeletti feladatok elé állítja. Sibolti Demeter Nagyszombatban maga is pestisbe esik (etiam in agone et extremis), mégis kész bárkinek szolgálni. Meg is írják bíró, esküdtek és polgárok Ernő főhercegnek, hogy ha elűzeti, nem lesz, aki vallásuk vígasztalásában részesítse őket és halottaikat eltemesse.

2 Bornemisza is e szörnyű aktualitás adta lelki szükség kielégítésére veti magát. Még az éppen készülő postillakötetben is egyszerre a halál kérdései kerülnek sorra. immár ezután csak az halálról való tanuságinkról szólunk. Kiről kénszeríttetünk mind ez mostani 1576 esztendőben dögös időért, kibe az egész világ szerte halnak. (P. IV.351.1.) A naini ifjú történetével kapcsolatban (Luk. 7, 11—17.) 149 levélen, nem kevesebb, mint hét prédikációt közöl a halálról,

3 kit ha egy napon sokallod meg olvasni, hiszem, elég időd lesz hetedszaka. Ha más dolgod vagyon nappal, hosszú az éjtszaka. Az ki érkezik,ottan az olvassa,kinek hasznátis veszi. (P. IV. 321b.) Ezek a prédikációk azonban csak 1578 pünkösdje táján hagyják el a sajtót. A nagy pestisjárvány miatt úgy látszik a nyomda tevékenysége is megbénult; bár 1577 pünkösdjén ismét megjelenik egy munkája Bornemiszának, de ezúttal nem postilla, hanem ka1 V. ö. P. IV. 364: sokan kétséggel tobzódtak, öltek, ittak, azt mondván: együnk, igyunk, mert majd meg fialunk. 2 H. H. u. Staatsarchiv Bécs Hung. fasc. 110, tot. 90—91. 3 P. IV. 321 b. — 440 b.