Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I . R É S Z . - IV. SZORONGATOTT.
Kire segíte imez gondolatis Ro. 8.: Ha test szerint éltek, meg haltok, de ha az Lélek által meg ölitek az testnek kévánságát, élni fogtok. Kiről nagy örömmel oly nagy hálát adék az én Istenemnek, mint ha holtomból elevenné tött volna. Mely dolog nem csak most ez egyszer, hanem az előtt ezerszeris volt, ezutánis míg élek, leszen. De bizony atyámfia, nemcsak én éröttem, hogy énis valóba vigyáznék, hanem teérettedis eresztette ő Felsége ezt rámis Fáival együtt, hogy amit neked írok, nagyobb bizodalomval vall hassam. (P. 11.476. sköv. 1.) Én magam felől bizonnyal ezt írhatom, hogy valamely evangéliomot írtam, de az írás között mindenik evangéliomnak kísirtetit reám eresztette az Ür Isten, oly igen kedig, hogy én magamtól csak meg sem moccanhattam ellene. Hanem minden kicsin fohászkodásomat ottan kegyelmesen meg hallgata az édes Jézus Krisztus, kit bizonyára azért müveit, hogy azt akarta ö Felsége, hogy az én írásom bizonyosb lehessen és mind az ördögről, mind az Krisztusról való dolgot valóban hirdethessem. Ezekről azért emlékezem itt, mert szinte az írás között érkezett vala reám az egyik. (P. 11.477.1.) Efféle kísértéseit később is említi. 1 Rajtuk keresztül nemcsak emésztő indulatait tárja fel előttünk, önmaga iránti kíméletlen őszinteséggel, de betekintést enged a kor lelkébe: a háború és renaissance féktelenségeinek küzdelmébe a reformáció szigorú erkölcsi elveivel. Rossz napja. Volt azonban Bornemiszának az ördöggel másféleképpen is dolga: Tudok oly napot, hogy az sátán el kezdette az haragra, az szorgalmatosságra, az bujaságba való indítást és azokban ugyan meg bolondított volna, ha az Úr hozzám nem tért volna. Mert az nap jobbágyim ellenem fel rohantak és morgottak velem és bocsóztak és köttözettek ok nélkül. Feleségemis azonban meg háborított igen apró dolgok miatt. Hol egyik, hol másik gyermekim szó fogadatlanságokkal, kikre fel indultam, hogy verekedjem köztük, és azonba az Ür más gondolatot hozott és nem eresztett reá. Ezek után mindjárt kocsisom, szolgáim és más gyermekim, azután szakácsom. Az apró gyermecskék rívtak, sívtak reám, és ki betegségbe esett bennek. Azon napon könyv nyomtatóim reám 1 P. IV. 872 b, 884 b.
