Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I . R É S Z . - IV. SZORONGATOTT.
részegedtek és velem ffetődtek, könyv kötőim bocsóztak. Még az ebekis az tyúkokat kergették és meg ölték. Azokat meg hagytam, hogy vízbe vessék. Más felől más dolgom érközett. Az lovak el szaladoztak és egymást annyira marták, hogy senki el nem vehetné, hanem ő magok le dűlének és az véres veríték le csorgana róluk. Oskola mesterem és udvarló deákim étel fölött szomorítottak; étel után, hol felházamba mentem imádkozni, hol kertben, és azokat velem félbe hagyatták. Tanulni akartam és barátim panaszkodni hozzám jüttek. Az város népe, az Gróf, az tiszt tartók reám izentek hol egyről, hol másról. Mind ezek egy nihány képpen egy nap háborgattak. Kiből eszembe vöttem nyilván, hogy egy ördög nem győzte volna ezeket, hanem ugyan seregvei futostak ellenem. De mind az által az Úr ennyi kegyelmességvel volt hozzám, hogy néha el búsultam, néha panaszolkodtamis, de ismét magam meg tartóztattam. És ha ájtatoson nem könyöröghettemis, de mégis untalan Istenhöz fohászkodtam. (P. IV. 822b. sköv. 1.) Rossz nap volt ez valóban; de azzal, hogy apróra az olvasó elé tárta, akaratlanul bepillantást engedett hatalmas méretű háztartásába. Peti halála. Ez a lángban emésztődő ember egyben a leggyengédebb szívű édesapa. Az apai szeretetnek meghatóbb képét alig találjuk a magyar irodalomban ennél: Mikor gyermekem halálán volna és rajta igen kesergenék, azban annyira meg enyhedtek sok féle bűneim, hogy sirnékis bűneimen és fogadást tennék, hogy soha többé nem míelném egyiketis. És úgy tetütt az keserűség miatt, hogy immár meg bírhatom magamot ez után. De az Isten így próbála meg: gyermekemet oly szépen meg könnyebbíté egy nap, hogy úgy tetszenék, hogy immár meg gyógyulna. — Ez után csak egy óra múlvais vidámságomban hol nyalánkodásra, jó lakásra, hol telhetetlenségre, hol bujaságra úgy kezdek fel indulni, hogy ugyan reszketnék belé. Azért az Úr Isten ismét meg nehezíté gyermekemet és azzal meg szomorítván fojtogatni kezdé bennem az bűnöket. Végre el vevé tíz esztendős Peti fiamot. De miért hogy az gyermek jó tanuló vala és az egyházbanis katechizmust tanyított és otthonis az több cseléddel imádkozott, ezzel vígasztala meg az Úr Isten, hogy noha gyermek volna, de
