Kovács Sándor: Luther szobra. Budapest 1938.

Luther szobrának gondolata az evangélikus közvélemény régi követelése volt s az idők teljességében pattant ki. Ennek bizonysága az a rendkívüli áldozatkészség, amellyel földi javakban szegény egyházunk fölkarolta. Ez áldozatkészség szinte csodás jelenség a mi világnak élő korunkban. Egyházunk Isten jóvoltából rátalált a mélységben élő vízre, mely hatalmas sugárban lövel ég felé a nyitott résen át. Mózes a pusztában megütötte vesszejével a meddőnek látszó sziklát és nyomban megeredt a forrás árja. Híveink áldozata azonban arra is bizonyság, hogy szép szobrot várnak; nem iskolai feladatul szolgáló szellemi ós műipar; terméket, hanem a Géniusz alkotását, mely egyiránt méltó Luther alakjához, méltó a magyar evang. egyházhoz, a magyar nemzethez; olyat, amely egyik dísze legyen fővárosunknak. Nem az a fontos, hogy hamar elkészüljön, hanem, hogy igazán szép legyen éa eszmét fejezzen ki, eszmét tudjon ébreszteni. Ha Fadrusz Jánost oly korán el nem veszítjük, pályázatra sem lenne ma szükség, inert meg volna a congeniplis alkotó művész. Fadrusz foglalkozott Luther alakjának megmintázásával; a, kereszt-theologia vezette őt a reformátor alakjához, — azonban kora halálával — az igazi nagyságok mindig korán költöznek el — e szép terv is sírba szállt. Igénytelen előadásom nem foglalkozik a szoborkérdés technikai megoldásával. Arról akarok szólni, mit kell e szobornak kifejeznie. Vajjon akad-e teremtő művészlélek, aki élővé tudja varázsolni a hősben élő eszmét '?' A kettő közt olyan viszony van, mint a hangjegy és a hangjegyekben reilő dallam előadása közt. A hangjegyben benne van a melódia, a harmónia, mely az értetlennek puszta értelmetlen jel és csak a tőle megihletett lélek előadó művészete teszi, avatja igazi művé, hatásos remekké, amelynek hangjai millió cs millió szívet dobbantanak meg. Ilyen a szobormű is. A művészi álom és elgondolás ihlett lélek ábrázoló ereje által válik élővé, lelkekre ható erővé. A történelmi alak ábrázolásának sikere, legyen festmény vagy szobor, akár költői mű, három tényező közrehatásának eredménye. Az első a megörökítésre méltó történelmi hős tiszta tárgyszerű történelmi értéke. Élete és munkája mennyit ér a történelem örök mérlegén, mely csak az igazi hatást méri, mit sem törődve azzal, hogy a, hatás forrása, a személyiség milyen földi külsőben jelenik meg, palota szüli-e, vagy szalmás fedél? Előbbre vitte-e az emberiséget célja felé, vagy megállította-e, esetleg visszalökte a haladás útján ? A kellő időben, az idők teljességében jött-e