Kovács Sándor: Luther szobra. Budapest 1938.

4 amikor minden egyes szava, elhatározása tett, akár rombolás, akár építés? Korán-e, amikor tusája megtörik a kor érzéketlenségén, vagy későn, amikor már hirdetett igéje jórészt elavult s hallgatóságában nem ébreszt hitet, amikor megjelenése már csupán művészi hatást kelt, mert a kor más barázdára tért? Ez az időpont egyéb szempontokat mellőzve magában is nagy jelentőségű a hős, hatása és értéke megmérésében. A második tényező a történelmi hős lelkisége, személyisége, emberértéke. Különbségi kell azonban tennünk a relatív, esetleges, múlásra ítélt ós örökérvényű, időálló törzstulajdonságok közt. Nem azon tulajdonságok és jellemvonások az igazi értékek, amelyekben a hős kora leginkább gyönyörködik, mert magára ismer bennök, amelyek azonban a nemzedék és divat multával változhatnak. Az érzéki örömökben való szertelenkedés növeli például az aszkétaság, önmegtartóztatás erkölcsi értékét (lásd a római színt Madách nagy művében), ugyanaz viszont megszokottá, köznapivá, útszéli tulajdonsággá válhatik, erkölcsi divatcikké egy más korban, aminek nemzedéke ezt látja a célszerű és okos élet feltételé nck, általános szeghetetlen életszabálynak. Ily változó, múlandó tulajdonságok csak korszerű ékítmények a történelmi hős jellemképén, nem időálló törzstulajdonságok. Az időálló törzstulajdonságok alkotják igazi mivoltát, amelyek nem változhatnak divatcikkek módjára, amelyek el nem kophatnak; sugárzásuk el nem bágyad, erejük nemzedékről-nemzedékre megújul, örök példák és hatalmak maradnak. Ily tulajdonságok Isten félelme és az emberszeretet, a nemzethűség, a lelki bátorság, a lelkiismeretben való élet, ami egyszersmind Istenben való ölet. Az élő fáról leválhatik a kéreg, lehullhat és haraszttá száradhat a falevél, — de a fa tovább él, mert törzsének ereiben az életnedv szivárgása, az évgyűrűk lassú, de biztos képződése szakadatlanul tart. A kéreg és levél változó tulajdonság, járulék, viszont az életnedv, mint az rleterő feltétele és bizonysága törzstulajdonság; nélküle a. fa él3tót nem képzelhetjük cl. Az ember lelkiségét és értékét nem az esetleges, hanem a lényeghez tartozó törzstulajdonságok alkotják, amelyek nem változnak a változó korok ízlése és divatja szerint. A harmadik tényező az alkotó művész lelkisége. Nem tehetsége, tanultsága, hanem lelkisége, benső, lelki embere. Mit lát hősében? Mely tulajdonságai domborulnak ki és mely jellemvonásai bágyadnak el szemléletében? A művész szeme gyakran a nemzedék, a kor szeme, kiváltképen, ha a művész maga a kor szülöttje és termése. Szülöttje nem idő szerint, hanem lelke szerint; a kor lelkétől lelkezett gyermek, aki azt látja hősében, amit az emberöltő, amelyben él, látni szeretne. Ekkor is alkothat jó szobrot, de igazi nagy alkotás csak