Virág Jenő: A Luther-rózsa (Budapest, 1937)

Luther és címere

jesítmények csődjének átélése után Isten kegyelmének megragadására. Ezzel a kereszttel harcolja végig az Ember küzdelmeit. Erről a keresztről írja énekét: Bűnösök Hozzád kiáltunk, A mélységből nagy Isten, Oh hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben. Ha Te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened: Ki állhat meg előtted??« Ennek a mérhetetlenül súlyos tehernek a viselésében nem tudja megnyugtatni magát saját jócselekedeteivel és érdemeivel (jóllehet ezekben emberileg gazdag volt), hanem a Krisztus keresztjéhez menekül: A jócselekedet, erény Nem segített énrajtam. Nem enyhített lelkem sebén, Bár imát morzsolt ajkam. Jaj! nem leltem vigasztalást, Enyészet rémes sírja várt, S a borzalmas Ítélet. 2

6 Dunántúli énekeskönyv 349. sz. - 32 -