Virág Jenő: A Luther-rózsa (Budapest, 1937)

Luther és címere

De áldom jó Istenemet, Ki megkönyörült rajtam S megengedte, hogy fejemet Hű kebelére hajtsam. Atyai szívét mutatá S megmentésemre azt adá, Ki néki legdrágább volt.

2

7 Luthernek ezenkívül a mérhetetlenül súlyos kereszten kívül még más kereszteket is kellett viselnie. Mivel teljes őszinteséggel és komolysággal végigharcolta a keresztyén ember küzdelmeit a bűn és zsoldja, a halál ellen és őszintén megmutatta, hogy minden emberi teljesítmény semmis, ezzel magára vonta a Krisztus keresztje és az Evangélium ellenségeinek, az egyházi hatalmasoknak és a világnak a gyűlöletét. A pápa kiközösítette, a császár birodalmi átokkal sújtotta, bárki megölhette volna anélkül, hogy büntetéstől kellett volna tartania. Luther mindezzel szemben az Isten kezében lévő ember hitével tett bizonyságot: „Itt állok, másként nem tehetek." Vállalta a keresztet annak a Krisztusnak a keresztjére tekintve, aki így vigasztal: „E világon nyomorúságtok lészen, de bízzatok, én meggyőztem e világot!" (János 16, 33.) 2

7 Dunántúli énekeskönyv 351. sz. — 33 -