Raffay Sándor: Életformáló erő. Budapest 1937.

dül csak a Krisztusnál látható ez. Ránk nézve, számunkra mindörökké csak élethivatás és életideál marad. Az Istenfiuság gondolata sem a pogányság, sem pedig a zsidóság előtt nem volt ismeretlen. De nem volt igazi tartalma és nem volt életformáló ereje. A pogányságban az ember istenítésévé fajult, a zsidóságban pedig a lelki rabság és formák nyűgévé hajló vallásosságban vergődött, élet nélkül, életalkitó erő és képesség nélkül. Egyedül a Krisztus evangéliuma mutathatja meg az Istenfiúság igaz valóságát. De megmutatta az Ur Jézus Krisztus maga is, — nem a bölcselkedés tételeiben, nem könyvekben, hanem a maga személyes egyéni életében mutatta meg, hogy mi az igazi emberi élet-ideál! Megmutatta, hogy itt ezen a földön az embert a testi élet nehézkedési törvényén kivül más nem kötheti a földhöz. Lelke akkor is szabadon szárnyalhat Istenéhez. Megmutatta, hogy aki földporában jár, azért felemelkedhetik egészen az Egekig. Megmutatta, hogy a rögökhözkötöttség sohasem lehet igazi akadálya az Istenhez való tartozás tudatának és az Isten akarata szerint való életkialakulásnak. Ezért ezt csak Jézus Krisztus óta tudja az emberiség, mert azóta ébredt annak belátására, felismerésére és tudatára, hogy az ember nem matéria egyedül, hanem a matériák világában egy Isten-gondolat hordozója és hivatásos megvalósítója. Jézus Krisztus óta ismeri fel az emberiség, hogy emberré csak az válhat, akit nem nyűgöz le a materi6