Raffay Sándor: Életformáló erő. Budapest 1937.

ális életfelfogás, mert az az embert megalázza és méltatlan életszintre szállítja le. Az ember igazi élethivatása az Istenfiúságra való tudatos törekvés. Az evangéliumnak ez aiz életalakító gondolata idők folyamán elhomályosodott. A középkor egészen megérett a reformációra. A reformációt éppen olyan történelmi szükségszerűség hozta életre, mint magát a keresztyénséget. A reformáció nem is más, mint a keresztyénség megújítása. A reformáció semmi mást nem akar, mint a vallást visszaadni az embernek és az embert a vallásnak. Ezért nem is formál a reformáció új vallást. A reformáció semmi mást nem akar, mint a régi evangéliummal újjáalakítani az embert és a régi életcéllal új utakra téríteni a föld emberét. A reformáció az evangéliumot tette ismét a világ világosságává, mert annak a középkornak nem volt átfogó, egyetemesen átfogó gondolatba. Éppen ezért nem volt igazi életeszménye. Ezért atomizálódott el az egész társadalmi élet. Ezért nem tudott a testvéri összetartás gondolata még a családi élet körén belül sem egyeduralomra eljutni és ezért volt a keresztyén népnek egész élete voltaképpen az evangéliumnak a szégyene. Voltak, akik ezt a szégyent a maguk tulajdon lelkén érezték és élesebb vagy szelídebb szóval fel is szólaltak ellene. De ezeknek a tisztánlátó embereknek minden munkája olyan volt csak, mint a bágyadt őszi napfény foltja, amely a hervadó, a halálraváló 7