Raffay Sándor: Életformáló erő. Budapest 1937.

lainokká lettek és balgatag szívük megsötétedett. Bölcseknek mondván magukat balgákká lettek és az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték mulandó emberekkel és madarakkal és négylábúaknak és csúszómászóknak képmásával. Ezért adta őket az Isten szívük vágyaiban tisztátalanságra, hogy testüket egymás között megszeplősítsék, mint akik hazugságra változtatták az Isten igazságát és a teremtvényt tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett". Ezt mondja Pál apostol az új pogányságról; a maga fajáról a zsidókról pedig megállapítja, hogy: ,,az kiválasztottságával dicsekedett és ezzel egészen meg is elégedett. De sem az életével, sem Isten iránt való hűségével magái a kiválasztottságra érdemessé tenni sem nem tudta, sem nem akarta." Ilyen mélységekben járt akkor a világ. Az Istennek az igéje és az Istennek az evangéliuma lehetett és lett egyedül az az erő, amely a már nem is érzett bűnök és a lélekkel együtt nőtt és hozzátapadt tévelygések és formák fertőjéből tisztultabb életútra és nemesebb életfelfogásra tudta felemelni az emberiséget. Istennek embermentő gondoskodása a Krisztus lelkén átsugárzó isteni kegyelem és a sötétségben lévő nép előtt az első karácsony éjjelén feltűnt nagy világosság, valamint a napkeleti bölcseket sugárzó fénynyel a Krisztushoz vezető betlehemi csillag, égi fény vezette ezentúl az emberiséget és adott neki új életeszményt. Ez az új életeszmény pedig az Istenfiuság volt. Teljes tisztaságában és szeplőtlen valóságában egye5