Wiczián Dezső: Az újabb Luther-kutatás főbb irányai és eredményei (Sopron, 1936)
belső struktúrájának felderítése a «simul peccator et iustus» paradox tétele alapján, amint azt Hermann Rudolf végezte el, 6 1) már egyenesen annak igazolásául szolgál, hogy a Lutherhoz való visszatérés a mai teológiai gondolkodásnak is új ösztönzést és irányítást tud adni. Hasonló szempontból ugyancsak érdekes és hasznos az a vita, amely Luther antropológiájának egyik pontjából kiindulva Althaus és Stange közt arról folyt, vájjon a lélek halhatatlanságát Luther mint pogány felfogást egyszerűen elvetette-e (így Stange), — vagy pedig bizonyos — nem filozófiai — értelemben fenntartotta az istentelenek feltámadásának gondolatával kapcsolatban (Althaus állítása). 6 2) A megvizsgált és még megvizsgálásra szoruló kérdéseket még szaporítani lehel. A rajtuk való végigtekintés azt mutatja, hogy Luther vallásos-teológiai gondolatvilágának a feltárása még sok feladatot rejteget. De látjuk azt is, hogy az újabb Luther-kutatás valóban egyre szélesedő körben igyekszik ezeket a feladatokat elvégezni. Még egy nagyobb kérdéskört kell itt megemlítenem, amety az utóbbi három év alatt valósággal az érdeklődés homlokterébe nyomult. Ezek a szociális-erkölcslani kérdések, amik nem Luther teológiájának belső összefüggéséből vetődnek felszínre, hanem ezeket elsősorban a mai németországi politikai és vallási helyzet tette különösen időszerűvé. Mindenesetre örvendetes, hogy amikor a jelenlegi konkrét helyzet teológiai megértéséről, a keresztyén embernek a családi élethez, néphez, fajhoz, állami élethez vag}is általában az ú. n. világi rendekhez való viszonyáról van szó, akkor sokan ugyancsak Lutherhoz fordulnak feleletért. De itt mégis az a veszély fenyeget, hogy a mai helyzetnek olyan kérdéseit is viszik Lutherhoz, amelyek tőle jórészt idegenek s ennek következtében gyakran olyasmit magyaráznak bele erőszakosan Luther gondolkodásába, ami annak egyáltalában nem felel meg. Itt van az a kísértés, hogy a mi korunk is igyekszik Luther képét lehetőleg a maga izlése szerint formálni. Ezért persze az utolsó évek sok idevonatkozó s leginkább röpiratjellegű terméke irányzatossága és felületessége miatt nem jelent komoly nj^ereséget a Luther-kutatás szempontjából. dankens (Zeilschr. f. syst. Theol. X. 1933.). Iwand H. ].: Rechtfertigungslehre und Christùsglaube (1930V Althaus P.: Zum Verständnis der Rechtfertigung (Zeitschr. f. syst. Theol. VII. 1930 és Theol. Aufs. II.), 6 1) Hermann Rud: Luthers These «Gerecht und Sünder zugleich» (1930). 6 2) A Zeitschr. f. syst. Theol. 2., 3., 6., 10. évfolyamában, továbbá Althaus P.: Die letzten Dinge (3. kiad. 1926, függelékében); Unsterblichkeit und ewigjes Sterben bei Luther (Stud. d.. apolog. Seminars. 30. 1930) ; Stange C.: Das Ende aller Dinge (1930); Luthers Gedanken über die Todesfurcht (Greifswalder Stud. z. Lutherforschung 7. 1932).
