Wiczián Dezső: Az újabb Luther-kutatás főbb irányai és eredményei (Sopron, 1936)

ról 1862-ben megjelent nagy munkájának újból való kiadása.

4

2) Erről a munkáról a szerző fia, Harnack Adolf, azt mondta, hogy azt a teljes Luther átérzésében objektivitás és erő tekintetében nem multa felül más.

4

3) És habár az újabb forráskritikai és egyéb kérdések nemismerése sok tekintetben túlhaladottá is tette a munkát, mégis éppen mint rendszerező alkotás ma is elismerést érdemel s jelentőségét eléggé biztosítja az a tény, hogy még most is termékenyítően tud hatni. Habár ilyenformán az újabb Luther-kutatás eddig még nem tudott eljutni Luther teológiájának szintéziséhez, mégis lassan egyengeti az útját ennek a részletkérdések vizsgálatában megnyilvánuló nagy tevékenység. Erről a részletmunkáról s annak eredményeiről itt nem számolhatok be, csupán a legfontosabb kérdésekre óhajtok röviden rámutatni. Az első legfontosabb pont annak megállapítása, hogy mi Luther teológiájának jellegzetes alapelve. Abban a tekintetben teljesnek mondható az egyetértés, hogy Luther vallásos gondolkodásának, teológiájának középpontjában a megigazulásról szóló tanítása áll, úgyhogy teológiájának minden más része ehhez való vonatkozásában nyeri igazi értelmét és sajátságos színezetét. Ez a lutheri keresztyénség számára ma is az «articulus stantis et cadentis ecclesiae >.

4

4) A megigazulási cikk közkeletű formulázása a hit jelentőségét hangsúlyozza s ez önként kínálja azt a gondolatot, hogy Luther teológiáját ahitteológiájának nevezzük. Csakhogy nagy hiba volnaj Luther teológiáját, mondjuk: lélektani módszerrel, a vallásos élet szubjektív szférájára felépíteni — ez Luther megigazulási tanításának is gyökeres félreértését jelentené. A hitnek és általában a vallásos tapasztalásnak a teológiai vizsgálata

4

5) kikerülhetetlenül vezet Luther teológiájának egyik alappilléréhez: istenképzetéhez. De itt vetődik fel azután a tulajdonképeni vitás kérdés: Luther teológiája teocentrikus-e, avagy krisztocentrikus? Ezt a kérdést ugyancsak Holl tette megvitatandóvá, amikor azt állította, hogy Luther vallásossága semmiesetre i

2) Harnack Theodosius: Luthers Theologie mit besonderer Beziehung auf seine Versöhnungs- und Erlösungslehre (2 köt. 1927.). Az eredeti kiadásnak azt a hátrányát, hogy a nagyszámú Luther-idézetet a teljesen elavult.régi Walch-féle kiadás alapján közli, az új kiadás azzal küszöböli ki, hogy külön táblázatban feltünteti az idézetek lelőhelyeit a ma használatos kiadásokban. 4

3) v. Harnack Adolf: Lehrbuch der Dogmengeschichte III. (4. kiad.) 808. 1. *

4) Loofs Friedr.: Der articulus stantis et cadentis ecclesiae. (Theol. Stud. u. Kiit., 1917. Lutherana I. füz. 323—420. 1.) 4

5) Ehhez a kérdéshez Müller Hans Mich.: Erfahrung und Glaube bei Luther (1929).