Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
dául a török elleni harcot. Fejtegetésének az a veleje, hogy a büntetésnek ezt a fajtáját az egyház papja nem veheti le rólunk. „Hiszen ha az egyház papja, akár a legfőbb, akár a legalsóbb, ezt a büntetést a kulcsok hatalmánál fogva megszüntetheti: hárítsa hát el a pestist, háborút, lázadást, földrengést, tűzvészt, gyilkosságot, rablást, meg a törököket s tatárokat és a többi hitetleneket, amik hogy Isten ostora és vesszeje, mindenki tudja, csak a rossz keresztyén nem. Ézsaiás ugyanis azt mondja (10. rész): Jaj Assurnak, haragom botja és pálca ő. Kezében az én búsulásom. íme ma az egyházban a legtöbben, sőt maguk a legnagyobbak másról sem álmodnak, mint a török elleni háborúkról, mert nem a bűnök ellen, hanem a bűn vesszeje ellen akarnak hadakozni és Isten ellen akarnak küzdeni, aki azt mondja, hogy azzal az ostorral ő fenyíti meg bűneinket, mivel mi nem látjuk meg azokat." 15 ) Ez a kitérés mindenekelőtt szemléltető példája annak a tételnek, hogy a pápa hatalma nem terjed ki a fenyítő büntetésekre. Azután megállapítja azt a tényt, hogy az egyház vezetői nem is veszik észre, hogy a török Isten büntetése rajtunk, s mégis úgy akarnak hadakozni ellene, hogy a bűnök, a büntetés oka ellen való küzdelmet nem kezdik el, sőt eszükbe sem jut. Luther tehát nem is veti fel a kérdést, hogy jogosult-e • török elleni háború, hanem csak rámutat élesen arra a fonákságra, hogy a papok, akiknek pedig ez elsősorban volna hivatásuk, nem látják tisztán a legáltalánosabb emberi kötelességet: küzdeni gonoszságaink ellen. Valószínű, hogy ugyanilyen vonatkozásban került elő a török-háború ügye egy iratban, amelyet Luther ez év, 1518 végén említ Spalatinhoz írt levelében. Arra a kérdésre, hogy igazolható-e a Szentírásból a törökök elleni hadjárat, Luther így felel: „Ám legyen úgy, hogy nem szükség okából, hanem igazán kegyes buzgalomból indítják, — megvallom — mégsem Ígérhetem ezt neked, az ellenkezőjét azonban a legteljesebb mértékben." Egy barátja kérésére ugyanerről a kérdésről sermot (értekezést) írt, ebben világosabban tárgyalta, hogy ilyenféle háborút semmi módon ne vállalja nak. „Ügy vélem, hogyha egyáltalában harcolni kell a törö15 ) W 1, 535, 30: Al'ioqui si sacerdos ecclesiae sive summus sive infimus potest hanc poenam potestate clavium solvere: pellat ergo pestes, bella, seditiones, terremotus, ineendia, caedes, latrocinia, item Turcas et Tartaros aliosque infideles, quos esse flagella et virgam dei nemo nisi parum Christin mis ignorat. Dicit enim Isa: x. Ve AssurI virga furoris mei et baculus ipse est. In manu eius indignatio mea. Licet plurimi nunc et iidem magni in ecclesia nihil aliud somnienl quam bella adversus Turcam, scilicet non contra iniquitates, sed contra virgam iniquitatis bellaturi deoque repugnaturi, qui per eam virgam sese visitare dicit iniquitates nostras, eo quod nos non visitamus eas. Fordítása részben L. Müvei 1, 52. után.
