Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
kök ellen, akkor nekünk kell elkezdenünk. Hiába vívjuk odakint a testi háborút, ha itthon megemészt minket a lelki háború." Mivel sok a bűn itthon ,,és mindenütt igen szánalmas az egyház képe", nincs remény szerencsés győzelemre; „amint látom, Isten maga harcol ellenünk: itt kell először küzdeni könnyel, tiszta imádsággal, szent élettel és tiszta hittel." 16 ) Ennélfogva alig képzelhető, hogy Luther fentebbi szemléltető fejtegetése valaha is külön foglalkoztatta volna akár az ellenfeleket, akár a tisztelőket, ha Leó pápának „Exsurge domine" bullája az eretnekített tételek közé nem vesz fel egy olyant is, amely csak a Resolutiones fentebb idézett helyére vonatkoztatható. A 34-ik ugyanis így hangzik: „A törökök ellen harcolni annyi, mint Istennel szállni szembe, aki azok által gonoszságainkat ostorozza." 17 ) A bulla nem jelölte meg, hogy a kárhoztatott tételek mely iratokból valók. A bulla megszerkesztése előtti időből nem ismerjük Luther más idevonatkozó könyvbeli nyilatkozatát. Azonban csupán ilyen kizáró következtetés útján tehetjük fel azt, hogy a 34. tétel erre a helyre vonatkozik. Luther nyilatkozatának és a bullabeli tételnek összevetése ugyanis azt mutatja, hogy a kárhoztatott 34. tétel nem egyezik azzal, amit Luther valóban állított. A szavak hasonlóan csengenek, de a bulla máskép ragadja meg a fejtegetést, mint ahogy annak eredeti értelme volt. Ennek okát könynyen megértjük abból, hogy a bulla szerkesztéséhez előbb 10 ) 1518. dec. 21. E 1, 333: Si recte intelligo te, mi Spalatine, quaeris, an expeditionem adversus Turcas ex sacris literis possim tueri et suadere. Esto quod non pecuniae, sed vero pietatis studio suscipiatur: ego tibi fateor non posse íme id polliceri, contrariuin autem copiosissime. Edidi nudius in eandem rem amici rogatu sermonem, quem scio pervenisse in manus (propter quos suspicabar tum a me petitum) heroum Brandenburgensium, ubi id egi, ne susciperetur ullo modo bellum hujusmodi. In qua sententia adhuc sum, nisi melioribus fuero mutatus elenchis. In eadem est Erasmus in multis locis, sicut melius nosti, quam ego. Mihi visum est, si adversus Turcas omnino pugnandum est, a nobis primum incipiendum esse. Frustra foris bellamus carnalia bella, quando domi superamur spiritualibus bellis. Deinde quod nec in Veteri nec Novo testamento ullum gestum est bellum humanis viribus, nisi Semper infelici et foedo eventu; si quid autem recte cessit, de coelo fűit bellatum, ut possem copiosissime docere. Quando autem Romana curia hodie omnium Turcarum superans tyrannidem (tantis monstris contra Christum et ejus ecclesiam pugnat) et clerus in avaritiae, ambitionis et luxuriae profundo submersus est, et miserrima sit ubique facies ecclesiae, non est spes boni belli aut felicis victoriae. Deus (quantum video) contra nos pugnat: hic primum esset expugnandus lachrymis, puris orationibus, sancta vita et fide pura. Sed de hoc alias. l7 ) Praeliari adversus Turcas, est repugnare Deo visitanti iniquitates ni)stras per illos. Magnum bullarium Iiomanum. Tomus priinus. Luxemburg 1742. 611. — Vö. L. Művei 2, 241kk.
