Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
III .A KIRÁLYI UDVAR ÉS ORSZÁGGYŰLÉS.
A híres 1521-i wormsi birodalmi gyűlésre a magyar király is küldött követeket: Werbőczy István királyi személynök és Balbi Jeromos pozsonyi prépost személyében. Az volt a feladatuk, hogy a birodalmi rendektől hathatós támogatást kérjenek a török ellen. De hiába hangzott el azok előtt Balbi hatásos beszéde és egyéb esedezés. Egyelőre szóbelileg kitérő választ kaptak kérésükre, majd írásban azt az intést vették, hogy csak egyesztendős fegyverszünetet köthetnek a törökkel, olyant, hogy ne legyen káros se a katolikus hitre, se a keresztyén világra. 3 ) A gyűlés tehát, amely a török irányában is buzgólkodni látszott a katolikus hit javára, segítség helyett csak intelmekkel látta el a magyar követséget. Balbi és Werbőczy megragadták az alkalmat, hogy a sokat emlegetett és az érdeklődés középpontjában álló wittenbergi barátot közelebbről megismerjék. Aleander jelentése szerint meghívták ebédre. E cselekedetük indítóokául azt szokták felhozni, hogy ilyen közvetlen beszélgetéssel akartak hatni Lutherre: vonuljon vissza, ezzel munkálja a birodalom egységét s így segítse a török elleni fellépést. 4 ) Ez a magyarázat azonban nélkülözi a kellő alapot. 1521-ben ugyanis még semmiképpen sem állott úgy a helyzet, hogy a lutheri egyházjavítás ügye szakadást támasztott volna a birodalmi gyűlés tagjai közt. Kétségtelen, hogy a wormsi gyűlés nem volt egységes akaratú, sőt bizonyos, hogy feszült volt a hangulata. De mindez nem Luther miatt. Ha az ő ügye nem is kerül szóba, a birodalmi reform, a római kúriához való viszony akkor is elég egyenetlenséget keltett volna a gyűlésben ahhoz, hogy a török ellen segítséget ne adjon. A franciák is nagyobb gondot okoztak a németeknek. 5 ) A magyar követek tehát feltehetőleg tisztán látták a helyzetet. Bár viszont lehetséges, hogy a közeli török veszélytől teljesen megzavarodva annyira engedtek a sokféle beszédnek, hogy végül elhitték: Luther miatt térnek haza üres kézzel. A gyűlés felelős tagjai bűnbakot kerestek Lutherben; a „pápások" részéről pedig az ilyen beállítás alkalmas lehetett a magyar követek buzdítására: óvják meg országukat Luther mozgalmától. Inkább a puszta kíváncsiság indította őket arra, hogy lássák vendégül Luthert. Csak a kíváncsiság oszlathatta el aggodalmukat, hogy kiátkozott eretnekkel állnak szóba. Nem lehetett legfőbb indítóokuk az a merész reménykedés, hogy ők, az idegenek, változásra bírják azt, akit a 3 ) Fraknói, W. I. életrajza 161—171. 4 ) Pl. előhb i. m. 170. 5 ) Török i. c. 15Hkk.
