Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
II. A HATÁS KEZDETE.
szintén megtört a szerzetesség életereje. De nálunk is kezdetben meg kellett oldani a nagy kérdést, mihez fogjanak a Luther művét elfogadó szerzetesek, és viszont mitévők legyenek a reformált városok a kolostorokban rekedt szerzetesekkel. Luther 1521-ben jutott el odáig, hogy a szerzetesi fogadalmakról is határozottan nyilatkozzék; kimutatta érvénytelenségüket. Előbb rövid tételekben fejtette ki álláspontját, 163 ) majd hatalmas munkát bocsajtott ki De votis rnonasticis Martini Lutheri iudicium címmel. 164 ) Az utóbbit joggal mondta egy alkalommal legjobban védett, sőt cáfolhatatlan iratának. 165 ) Valóban pompás okfejtés, nagyszerű meggyőző erő, a felelősség hatalmas tudata jellemzi e könyvet. Semmi nyoma nincs benne a szerzetesség megítélésével kapcsolatos, gyakorta felületes érvelésnek. Ismertetése mégis szükségtelen, mert az első hatásokat vizsgálva úgyis megállapítható, hogy már az 1520-as években nálunk is elő-előfordult a szerzetesi fogadalmak semmibevevése. 1524-ben Körmöcbányán egy domonkos-barát rendi ruhájából kivetkezvén nyilvánosan házasságot kötött, 166 ) de ez esetben nem tudjuk, hogy volt-e rá Luthernek hatása. Előbb is történtek kolostorhagyások, fegyelmezetlenségek, 167 ) s különösen a mohácsi vész előtti években a rendszabályok meglazultak. De határozottan a reformáció hatására mutat a szebeni György domonkos 1526-i esete; azt hirdette magáról, hogy fel van oldva a viselet és fogadalom alól; 168 ) •— a körülményekből ítélve úgy kell értenünk kijelentését, hogy nem tartotta többé magát szerzetesnek; — róla t. i. a panaszlevél úgy ír, mint aki arról a vidékről jött, „ahol Luther él." Ami pedig a reformációt elfogadó városok magatartását illeti, megállapítható, hogy bennük a szerzeteseknek nem volt többé létjogosultságuk. Több város a század harmadik évtizedének végefelé rosszul bánik a szerzetesekkel, kolostoraikat lefoglalja, őket magukat bántalmazza és elűzi. lcn ) Ez azonban összefüggésben van azzal, hogy a pol163 ) Iudicium Martini Lutheri de votis etc. W 8 (313) 323. L. Müvei 3, 11. m ) W 8, (564) 573. 165 ) Köstlin I, 469. W 8, 569. íeqj 1, 177k: ...habitu eiusdem Ordinis abiecto, malrimonium publice in civitate Crempnicensi cum quadam muliere per verba de presenti contraxit, illudque carnali copula subsecuta consummavit... 167 ) Zsigovits II. 5. alatt i. m. passim. les) ETE 1, 258: .. . qui dicit se absolutum ab habitu et religione... 168 ) ETE 1, 382. 471ik. 478k. 2, 57. Vö. 2, 177. 182. 199. — Szerzetesekről való rossz véleményül lásd ETE 1, 287: quoscunque reguläres monachos nequissimos esse dicit ac seductores pauperum appellat etc.
