Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
II. A HATÁS KEZDETE.
gárság gazdasági érdekekből is szívesen látta a szerzetesség eltűnését; 170 ) számára tehát a reformáció csak jó alkalom, lelki indíték és vallási igazolás volt vágyai elérésére. A szentek tiszteletének kérdése is rendes viszonyok között önmagától megoldódik a keresztyénségben. Luther maga is ezt írta az erfurti lelkészeknek a szentekről szóló tanításában, amely irata egyúttal az egész kérdésben való nézetét magában foglalja. 171 ) A keresztyén csak Krisztusba veti bizodalmát; 172 ) arra van parancsolat, hogy az Egyház élő szentjeit szeressük és támogassuk, de a meghalt szentek tiszteletére nincs. A mennyei szenteket csak úgy s anynyiban tisztelhetjük, hogy követjük Krisztusban való hitüket. 173 ) E tanítás hatását keresve hazánkban, figyelembe kell vennünk, hogy a gyakorlat a katolikusság hivatalos tanításától is sok tekintetben eltért. 174 ) Mégis, ha a húszas években valamilyen nyomát találjuk a szentek tisztelete reformjának, akkor azt csak lutheri hatásnak tulajdoníthatjuk. Különösen illik ez a soproni Kristóf prédikátor tanítására, ő maga azt vallotta 1524-ben, hogy tanította: tisztelni kell a szenteket és segítségül kell hívni őket, de ne fordítsuk szemünket folytonosan az elhalt szentekre, s ne feledkezzünk el keresztyén testvéreinkről. 175 ) A tanúvallomások szerint pedig ugyanő azt is tanította, hogy a szentek a mennyet nem saját érdemeikkel szerezték meg, hanem hit által nyerték. 176 ) S akadtak tanúk, akik azt vallották, hogy két évvel azelőtt egy másik prédikátor azt hirdette: a szenteket nem kell segítségül hívni, sem tisztelni. 177 ) A magyarországi reformáció későbbi történetéből bizonyosan következtethetjük, hogv ilyen prédikálás nemcsak Sopronban volt hallható. 178 ) 170 ) Obál II. 4. alatt i. m. 59kk. 171 ) Epistel oder Unterricht von den Heiligen an die Kirche zu Erfurt, 1522. W 10/11, (159) 164. kül. 165, 13kk. L. Müvei 3, 297. 172 ) W 10/11, 166, 16kk. 173 ) Prédikációkban: W 10/111, 201, 18. 202kk. 316kk. 407kb 17/11, 16. 49k. 103, 23. 253, 14. Lásd még Köstlin passim. 174 ) A katolikus vallás hivatalosan nem tanítja a szentek imádását. 175) j?TE 1, 160: ... sanctos venerandos et invooandos, attamen ne levemus oculos nostros nimium ad 1 sanctos defunctos et obliviscamur fratrum christianorum. 176) ETE 1, 162k: qui dicerent, quod sancti meruissent propriis meritis, mentirentur, sed sancti per fidem vioerunt regna. 1, 164: audivit praedicare eundem, quod sancti suis meritis non intraverant regnum coelorum, qui secus diceret, mentiretur in caput suum. 177) ETE 1, 163: se audivisse in sermone a quodam praedicatore ante duos annos, et non ab isto, ... quod sancti non essent invocandi, nec venerandi .. 1TO ) Vö. még ETE 1, 286k. — Képek, feszület használatára 1. ETE 1, 169. 286.
