Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
II. A HATÁS KEZDETE.
A papok házasságának ügye szintén attól függ, hogy az egyházi felsőségnek mekkora hatalmat tulajdonítanak. A papi nőtlenség ugyanis a római keresztyénség tanítása szerint nem lényeges sajátsága a papságnak, hanem a pápa rendelkezése magasabb érdekből. 157 ) Tehát a pápai tekintély megrendülésével a papi nőtlenség kötelezettsége is elvesztette értelmét. A történelem adatai szerint hazánkban nem is abban állt a reformáció-korabeli változás, hogy a papok házaséletet kezdtek, hanem, hogy eddigi házaséletüket 158 ) igazolva látták és lelkiismeretük megnyugodott. 159 ) A reformáció tisztító hatásának szükségét két adat eléggé mutatja. 1524-ben Sopronban az eretneknyomozás tárgypontjai közt szerepel a vádlott prédikátornak az a tanítása, hogy most már a parázna papokat is engedik misézni. 160 ) 1530-ban Várdai érsek egy rendeletében annál, hogy a papok feleség gyanánt nyíltan gazdaasszonyokat tartanak, még rosszabbnak tartja azt, hogy az egyház színe előtt házasságra léptek. 161 ) Ilyen fonákságok között sokan olvashatták örömest Luther őszinte véleményét a pápaság felelősségéről a coelibatus által okozott bűnökért. 162 ) Egyébként pedig e kérdésben, bár talán csak a köztudat mélyén, a papi hivatalról való felfogás változása is közbejátszott. A pap nem volt többé áldozó, s így az ehhez fűződő „tisztasági" követelések is megszűntek. 6. A szerzetesség, a szentek tisztelete ügye. A Luther által megújított evangéliomi keresztvénség semmiképpen sem alkalmas talaj a szerzetesség számára. Ennek megfelelően közelebbi adatok nélkül is elgondolható, hogy hazánkban ott, ahol a reformáció elkezdődött, 157 ) Zsigovits i. m. 3. 158 ) Békefi i. c. 197kk. Zsigovits i. m. 40. 159 ) Luther először A német nemzet keresztgén nemességéhez írt munkájában foglalkozott e kérdéssel. W 6, 440kk. L. Müvei 2, 70kk. Szabaddá kell tenni a papok házasodását, nem kell felmentést kérni a pápától. Kül. W 6, 442, lOkk. — Vö. e ponthoz ETE 1, 165k. 181. 285. 2, 125. 131. 182. wo) ÉTÉ i t igO; Ad septimum, videllicet, quod sacerdotes Sopronienses sunt publici concubinarii, nec secundum canones possunt divina oelebrare, respondit: Negat se in ista forma verborum concionatum fuisse, sed aliter; dixi, hactenus nullum oatechumenum, publicum adulterum fornicariumque ausum fuisse interessé missae, et dixi: iam adulteros audere celebrare, etc. Vö. ETE 1, 162. lei) ETE 2, 23: Si mulierculas focarias loco uxoris publice tenent, vei quod deterius est, si in facie ecclesie matrimonium contraxerunt? 182 ) W 6, 443, 16fck. II. 6. Paul Althaus, Communio sanctorum. I. Luther. München 1929.
