Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
II. A HATÁS KEZDETE.
som alkothatunk, amint a búcsú dolgában sem, mert hazánkban ekkorra valószínűleg amúgy is elvesztette volna minden hitélet az excommunicatio és interdictum. 131 ) Annyi mégis bizonyos, hogy amikor 1524-ben Szalkay érsek panaszkodik a szebeni és brassai papságnak a kirekesztetteknek szentségekben való részesítéséről, e vád tárgya úgy hangzik el, mint Luther szentségtörő tévelygése s átkos dogmái hatásának egyik tünete. 182 ) A böjt ügye a középkori egyház tanítása szerint ugyancsak az egyházi hatalom fegyelmező gyakorlatának körébe tartozik, jóllehet Luther korában a köztudat inkább az üdvösségre célzó jócselekedetek közé helyezte. Luthert a böjt kérdése, értéke és szüksége külön nem érdekelte. Általában azt vizsgálta, hogy mit tartson a keresztyén az egyházi parancsok felől. 1519-ben egyik polemikus iratában (Unterricht auff etlich artickell) már tisztázza a félreértést, mintha az egyházi parancsok ellen lázított volna. Tiltakozik e vád ellen. Viszont tanítja, hogy különbséget kell tenni az Isten és az egyház parancsai között. „Tiszteljük az Isten parancsát annyival feljebb az egyház parancsánál, amennyivel feljebb becsüljük az aranyat s drágakövet a fánál és szalmánál!" 133 ) Ezzel a megkülönböztetéssel — bár itt még azt mondja, hogy mind a kétféle parancsot meg kell tartani — máris elvette a böjti parancs erejét. Ha az ételek megkülönböztetése nem Istentől van, akkor legfeljebb az egyházi hatalom róhat ki büntetést meg nem tartásáért. Luthernek arra van gondja, hogy az Isten parancsa kárt ne szenvedjen. „Nagy visszásság van most a világon, hogy Isten parancsát egészen megvetik és eközben emberi törvényekkel s cselekedetekkel takaróznak. A pápát és szavait sokkal inkább félik, mint Istent és Isten igéjét." 134 ) Luther maga a test fegyelmezésében hasznosnak tartotta a bőjtölést, de önkéntes jellegével megszüntette eddigi lényegét. 135 ) 131 ) Obál i. m. 27. — Vö. Gedeon Gyula, A hitújítás terjedésének okai hazánkban 1541-ig. Bp 1911. 3. 132) EXE 1, 140: excommunicatos, a communione fidelium veluli oves morbidas, ne totum corrumpant ovile, segregatas, ad divina officia, participationem sacraimentorum ecclesie admittere. . . Vö. még ETE 1, 286: Excommunicationem vilipendit et vituperat. 133 ) Unterricht aufí' etlich artickell, die im von seynen abgunnern auff gelegt und zu gemessen Vuerden. W 2, (66) 69. 71, 2kk: Gottes gepot sol man über der kirchen gepot achten, wie das golt und' edel gesteyn über das holtz und stroo. 134 ) W 2, 71, 8kk: Alsso hab ich gesagt, dass eyn grosse vorkerunge itzt in der weit ist, das man gottis gepot gantz vorachtet, Und die weyl sich mit menschlichen rechten und wercken deckt, unnd nu den Papst und seyne wort wevt mehr furcht dan got und gottis wort. 135 ) Köstlin I, 290.
