Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
II. A HATÁS KEZDETE.
met iratával 125 ) Luther gyökerében támadta meg kora keresztyénségének ezt a hatalmi eszközét Nem tagadja meg az egyházi hatalomtól azt a jogot, hogy valakit kirekesszen a testi közösségből, de azáltal, hogy lényeges különbséget állít fel a belső és külső közösség között, elveszi az excommunicatio eddigi félelmét, vigasztalást ad a rettegés ellen, hogy az egyházból való kirekesztés az üdvösségből való kizárást is jelenti. Luthernek ez a lelkipásztori figyelmeztetése benső kapcsolatban áll teológiájával. Az excommunicatio kettőssége összefügg azzal, hogy a hívők közössége kettős. 126 ) A belső közösség elvétele vagy visszaállítása egyedül az Isten dolga, ennek a benső közösségnek keli okvetlenül fennállania. Luther ilyenformán kiemeli a keresztyént a gyarló emberi ítéletek változandósága alól s egyedül Isten akarata alá helyezi. Azzal pedig, hogy az ige hallgatását feltétlenül biztosítani akarja mindenki számára, rámutat az Egyház igazi feladatára: közölje a hívekkel az Isten igéjét. 127 ) Amikor azonban így szembehelyezkedik a gyakorlattal, teszi ezt a maga módján; nem külső, testi ellenszegülésre buzdít, mert a jogtalan kirekesztés türelmes elviselését ajánlja, — hanem az emberi ítélet fölött rámutat az Isten ítéletére. Ebből a tanításból természetesen sokan csak annyit tettek magukévá, hogy az excommunicatio sokkal kevésbbé veszedelmes és megszégyenítő, mint amilyennek eddig tartották. Luther e tanítása hazánkban nagy örömet szerezhetett, mert itt is gyakorlat volt, hogy adósságok meg nem fizetéséért egyházi átok alá helyeztek embereket, s még gyakoribb volt, hogy excommunicatioval fenyegetőzve késztették az adóst fizetésre. 128 ) Bizonyára örültek tehát annak, hogy valaki szóvá meri tenni ezt a visszásságot: csekély pénzösszegekért exkommunikálnak, ugyanakkor azonban rettenetes és botrányos vétkeket büntetlenül hagynak. 129 ) Az egyházi kormányzói hatalom képviselői hasztalan adták az ilyen kirekesztéseknek azt a színezetet, hogy az egyházi felsőbbség iránti engedetlenség miatt történnek. A tisztánlátást fokozhatta Luther megállapítása: „Ha az adósság nem volna, az engedetlenséget bizonnyal elfelejtenék." 130 ) De Luther hatásáról világos képet ebben az irányban m ) Ein Sermon von dem Bann. W 6, (61) 63. L. még: Disputatio de excommunicatione, 1520. W 7, (233) 236. 129 ) W 1, 639. 127 ) W 6, 75, 26kk. 128 ) ETE 1, 43. 49. 74. 79. 128. MPrEtAt XI, 38. 129 ) W 1, 642. 6, 75, 4kk. 13 °) W 6, 75, 13: Wen aber die schult mit were, sie wurden des Ungehorsams wol vorgessen.
