Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
II. A HATÁS KEZDETE.
búcsúról. 96 ) „Az egyház babijloni fogságáról" írt műve elején 1520-ban már ezt írja: „A búcsúról két év előtt írtam, de hajh most már rettentően bánom, hogy azt a könyvecskét közre bocsátottam. Akkor még hódoltam babonás elfogultsággal a római zsarnokságnak. Ez ok miatt akkoriban még úgy vélekedtem, hogy a búcsút nem szükség egészen elvetni, látván, hogy azt sokan nagy egyetértéssel elfogadják, és ez nem volt csoda, hisz akkor még egy magamra álltam. Hanem utóbb . . . rájöttem, hogy a búcsú semmi más, mint a római tányérnyalók merő koholmánya és csalása, amellyel az Istenbe vetett hitet és az emberek pénzét pusztítják". 97 ) A búcsúnak nemcsak Luther hazájában, hanem Magyarországon is nagy jelentősége volt a középkor utolsó századaiban. A törzslakosság római katolikus vallású volt. Már ennélfogva is kiterjedt ide a nyugati egyház búcsúgyakorlata. De a búcsúk szerepét nagyon emelte hazánkban a török közelsége és a vele való majdnem szüntelen háborúzás. A pápák már a XI. században adtak búcsúkat kereszteshadjáratban való részvételért, vagyis leginkább a mohamedánok ellen harcolásért. 98 ) A körülmények alakulása folytán később leginkább a magyar királyságnak volt érdeke, hogy a mohamedán veszedelem ellen Nyugatról segítséget kapjon. Ezért elsősorban királyaink kérésének lehet tulajdonítani, hogy a XV. század folyamán is a pápák több ízben engedtek búcsút olyanoknak, akik a török ellen hadba indulnak, így például 1407-ben és 1463-ban. A pápák azzal is segítségükre akartak lenni a magyar királyoknak, hogy a jubileumi búcsúkat javukra megújították. 1481-ben Ma gyarországon a jubileumi búcsú (1475) másodszor volt ki hirdethető a török háborúk céljaira. 100 ) Sőt előzőleg, 1476ban a pápa visszavonta a Lengyelországnak engedélyezett 9ß ) Vö. Sermon von dem Sakrament der Busse. W 2, (709) 713. Itt csak hivatkozik a búcsúról szóló sermojára, fontos abbnak tartja, hogy a vétek elengedésével foglalkozzék. 714, 3kk. 97 ) De captivitate Babylonica ecclesiae praeludium. W 6, (484) 497. — 497, 9: De indulgentiis ante duos annos scripsi, sed sic, ut me nunc minim in modum poeniteat editi libelli. Haerebam er.im id temporis magna quadam superstitione Romanae tyrannis, unde et indulgentias non penitus reiicendas esse censebam, quas tanto hominum consensu cernebam comprobari. Nec mirum, quia solus tum volvebam hoc siaxum. At postea. . . intellexi, eas aliud non esse quam meras adulatorum Romanorum imposturas, quibus et fidem dei et pecunias hominum perderent. — Masznyik Endre fordítása, L. Művei 2, 122. 98 ) Paulus i. m. I. 17. 195. 9B ) Theiner, Vetera monumenta historioa Hungáriám sacram illustrantia. II. Romae 1860. 179. 378. Paulus i. m. III. 195k'k. 10 °) Theiner előbb i. m. 477.
