Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
II. A HATÁS KEZDETE.
híressé. Iratai közül legelsőbb e vitatételek terjedtek el a keresztyénség egész körében. A híres 95 tétel még nem tartalmazta a reformátor később vallott nézetét a búcsú értékéről. Luther 1517-ben egészen őszintén vitára szánt tételeket írt, 91 ) jóllehet akaratlanul már akkor is olyan tételeket vetett papírra, amelyek a római egyház hivatalos tanításával nem fértek össze. S éppen ezen a ponton kell meglátnunk a 95 tétel igazi reformációi jelentőségét, nem egyszerűen abban a cselekedetben, hogy Luther felszólalt a búcsúlevelek árusításánál előfordult, a közegyház által is elítélt visszaélések ellen. A 36. tétel szerint minden igazán bűnbánó keresztyén bírja a büntetéstől és bűntől való feloldozást, amely őt búcsúlevél nélkül is megilleti. 92 ) Ez a tétel tehát nem arra helyezi a súlyt, hogy töredelem nélkül is kaphat valaki búcsúlevelet, vagy hogy ennek osztogatását pénzgyüjtéssel kapcsolják össze, hanem általában s egyenesen a búcsú intézménye ellen irányul. Ugyanígy az 58. tétel megtámadja a búcsú alapjául szolgáló egyházi tant, mert tagadja, hogy az egyház kincsei, melyekből a pápa a búcsúkat adja, a Krisztus és a szentek érdemei volnának. 93 ) Luther későbbi iratai természetesen mindig alaposabb bírálatra törekednek a búcsú kérdésében. Az 1518 elején rmegjelent, „A búcsúról és a kegyelemről szóló prédikációja" még mérsékelt hangú, bár a búcsú értékére nézve semmiképpen sem kedvező. 94 ) De jelentősebb „A búcsú erejéről vitatkozó tételek magyarázata" * 5 ) Éppen azért írta, hogy a keletkezett félreértéseket tisztázza; azonban érdekesen akaratlanul is háttérbe szorult benne a búcsú ügye, mert ez itt már úgy jelentkezik, mint a pápai hatalom és általában a kulcshatalom, a hívőnek Istenhez való benső viszonya kérdésének függvénye. Mégis éppen az érdeklődésnek ez az elterelődése, a bűnbánat és a vétek elengedése felé fordulása jelzi legjobban Luther elítélő véleményét a 81 ) Köstlin I, 155. H. Wendorf, Martin Luther, Leipzig 1930. 86kk. °' 2 ) W 1, 235, 7: Quilibet christiaiius vere compunctus habet remissionem plenariam a pena et culpa etiam sine liter is veniarum sibi debitam. B3 ) W 1, 236, 10. 56. tétel: Thesauri ecclesie, unde Papa dat indulgentias, neque satis nominati sunt neque oogniti apud populum Christi. W 1, 236, 14. 58. tétel: Nec sunt menita Christi et sanctorum, quia hec Semper sine Papa operantur gratiam hominis interioris et crucem, mortem infernumque exteriofis. — Vö. L. Pastor, Geschichte der Päpste. IV/1. Freiburg i. Br. 1906. 241. Paulus i. m. II. 205. 9 *) Ein Sermon von dem Ablass und Gnade. W 1, (239) 243. — Vö. még: Sermo de poenitentia. W 1, (317) 319. 9S ) Resolutiones disputationum de indulgentinrum virtute, 1518. W 1, (522) 525. Köstlin I, 177kk.
