Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
II. A HATÁS KEZDETE.
ben már nálunk is megállapítják: a lutheránusok evangélikusoknak nevezik magukat. 85 ) Idetartozik a Selmecbányái tanács 1533-ban kelt, prédikátor keresése ügyében írt levelének egyik jellemző kifejezése is; a szóban levő jelölt ugyanis nem tetszett nekik, de „mégis az Isten igéjének szükségére és hiányára való tekintettel" elfogadják próbára. 86 ) Végül megemlíthető, hogy bizonyára nem ok nélkül történt nálunk sem a színtelen concionator szónak a verbi divini minister kifejezéssel való általános felváltása. 87 ) Ezzel Luther kezdetbeli pozitív hatásának előadását be is rekeszthetjük. De ez a pozitívum is: az egyházi tanítás megváltozása, 88 ) az evangéliom hirdetésének megújulása elég volt arra, hogy az 1530-as évektől fogva, főleg Luther tanítványainak működése nyomán, Luther műve Magyarországon is teljes kifejlésre jusson. Azonban a hatás kezdetének ismertetését mégsem zárhatjuk le anélkül, hogy legalább néhány irányban ne világítsuk meg az egyházi élet nagy területét, vizsgálván, milyen változások mutatkoztak rajta a lutheri reformációval összefüggően. 4. A búcsú ügye. 89 ) Luther Márton tudvalevően a búcsúk erejéről írt vitatételei 00 ) s az azok körül támadt bonyodalmak által lett 8B ) ETE 2, 221: Lutherariis, licet se Evangelicos nominent. 86 j ETE 2, 278: Doch in ansehung der nott und des mengel des wortt Gottes. 87 ) ETE 2, 367. 3, 9. — E részhez vö. Bebek Imre esküvőjének leírásából: ETE 2, 322: ne Románam ecclesiaim mihi nomines, sed iuxta evangélium dixeris. (1534). 8S ) Hogy valóban e téren kell keresnünk nálunk is a lutheri reformáció első jelenségelit, az is bizonyítja, hogy a komoly katolikus papok ugyancsak a prédikációt, a tiszta tanítást alkalmazták fegyverül Luther hatásával szemben. Vö. az Érdy-kódex előszavát, Nyelvemléktár IV. Horváth János i. m. 243kk. A medgyesi prédikációskötetre 1. Teutsch I, 120k, Pukánszky Béla, A magyarországi német irodalom története. Bp 1926 150k. II. 4. Obál Béla, Az egyház és a városok a reformáció előtt. Eperjes 1914. — N. Paulus, Geschichte des Ablasses im Mittelalter. I—III. Paderborn 1922—1923. — Schütz Antal, Dogmatika. Bp 192,*5. II. 416kk. — G. Schnürer, Kirche und Kultjr im Mittelalter. II. Paderborn 1929. 2. k. 478kk. 89 ) A búcsú mivoltára 1. a Codex Iuris Canonici 911. canonját: Omnes magni faciant indulgentias seu remissionem coram Deo poenae temporalis debitae pro pecoatis, ad culpam quod attinet iam deletis, quam ecclesiastica auctoritas ex thesauro Ecc T esiae concedit pro vivis per modum absolutionis, pro defunctis per modum suffragii. 00 ) Disputatio pro declaratione virtutis indulgentiariim. W 1, (229) 233. L. Művei 1, 13.
