Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

II. A HATÁS KEZDETE.

zőkönyveket kell használnunk, amelyek az üldöző hatóságok szempontjából írják le a változásokat. De még nagyobb vigyázatra kötelez az, hogy éppen Luther hatását vizsgáljuk s nem általában a reformáció jelenségeit nyomozzuk. Hogy pusztán a szavak külső alakja szerint nem tájékozódhatunk, arra igen jellemző példa a „reformatio" szónak e korbeli használata. 1520-ban Tolnay Máté főapát bepanaszolja a pápának az esztergomi érseket, hogy akadályozza a megkezdett reformatio üdvös folytatására tartandó generális káptalant.

33

) Ezzel az üggyel kapcsolatban X. Leó pápa is kéri a királyt, hogy a pannonhalmi főapátnak különösen a megkezdett új reformatio körül ő is teljes erejével fogja pártját.

34

) Ugyanilyen értelemben ír még i527-ben is János király a Benedek-rend reformatiojáról.

35

) Mindez összefügg azzal, hogy e korszakban igen erős reformvágy és szükségérzet élt a római egyház keretei közt is.

36

) A reformatio szónál azonban még könnyű felismerni ennek eredeti értelmét, s kérdés tárgya sem lehet, hogy a felhozott esetekben egyszerűen megjavítást jelent. Ezzel szemben igen nehéz feladat előtt állunk, amikor a húszas évek folyamán „lutheri" vagy még általánosabban „eretnek" jelenségekről olvasunk.

37

) Igen sok esetben nyilvánvalóan csupán félreértésből beszélnek egyes jelenségekkel kapcsolatban Lutherről.

38

) Emiatt gyanússá lesz előttünk minden idetartozó közlés. Amikor Sopronban 1524 őszén királyi parancsra vizsgálat folyik Kristóf ferencrendű szerzetes ellen, a vádak között szerepel az is. hogy beszédeiben kikelt a papok kamatszedése, vagyis a papoknak hivata. lukhoz és tanításukhoz méltatlan üzérkedése ellen.

39

) A vallatásnak az is tárgya volt, hogy hirdette: régen a paráznákat nem engedték résztvenni a misén, most már misézni merészelnek a paráznák.

40

) S a kihallgatás e pontjai minden megkülönböztetés nélkül állanak a többiek sorában, amelyek igenis mutathatnak Luther hatására. A soproni barátnak tulajdonított ilyen prédikálás összefüggésbe hozható ugyan a Luther által felrázott lelkiismeret működésével, de tápláló forrását nem kell szükségképpen Lutherben keresnünk. 3s

) ETE 1, 9: pro incepte reformatíonis salubri continuatione. 34

) ETE 1, 13k: presertim circa novam reformationem inceptam. 35

) ETE 1, 298k. 38

) Vö. Hanuy F., Protestáns és katholikus megújhodásról a reformáció jubileumán. Kath. Sz. 1917. 761. 37

) Pl. ETE 1, 153. 158. 179. 22lk. 38

) Pl. ETE 1, 165: negasset d'ivinam providentiam erga actus humános, quod Deus esset Spiritus. ETE 1, 283kk több tétele. 38

) ETE 1, 158kk. — Molnár II. 1. alatt i. m. 25kk. «°) ETE 1, 160. 162.