Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
I. BEVEZETÉS.
azonos a keresztyénséggel. Éppen ezért nem is tudott a megbírált jelenségek okába látni. Megelégedett a visszásságok gúnyolásával, azzal, hogy a maga részéről elintézettnek vélte a helyes kegyesség ügyét, de nem látta meg az eltorzulások igazi eredetét, és nem tekintette kötelességének, hogy másoknak a tiszta keresztyénség bírásában segítségül legyen. Amíg Luther Krisztus evangéliumának az érdekében veszi vizsgálat alá az egyházi élet olyan jelenségeit, amelyek akadályozzák az evangéliom hirdetését, addig Erasmus észszerűen bírálgat mindent, ami szeme elé kerül, s csak kiváltságosoknak tartja fenn a helyes, okos vallásosságra való jutás jogát. Emiatt Luthernek Erasmus-szal való összevetése főleg abból a szempontból tanulságos, hogy az ellentét révén helyesen felismerjük Luther művének tiszta lényegét. Erasmus magyarországi hatásának megállapítása is azért volna égetően szükséges, hogy a magyar egyháztörténelem tisztán lássa, mi az, amit valóban joggal lehet Luther hatásának tulajdonítani azok között a jelenségek között, amelyeket egyébként minden részletvizsgálat nélkül a wittenbergi mozgalom kiterjedésének szoktak tekinteni. A magyarországi humanizmus természetének ismerete alapján azonban annyit eleve feltehetünk, hogy Erasmus hatása csak szűk körre szorítkozott. Amikorra szélesebb rétegekre terjedhetett volna a külföldi humanista egyetemeken tanult emberek révén, akkorra már a lutheri hatás miatt tisztán nem érvényesülhetett. Már maga az a körülmény, hogy Erasmus valamennyi művét latinul írta, kizárja azt a lehetőséget, hogy a még leginkább számításba jöhető városi polgárság különleges erasmusi szellemet sajátíthatott volna el. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy mivel Erasmus bölcselkedése és vallásossága jellegzetesen emberi, világi és észszerű, itt-ott azzal párhuzamosan jelentkezett a magyarországi városi polgárság körében az a kegyesség, amelyet az egyszerűség kedvéért röviden erasmusinak szokás nevezni. Leginkább még a tudománykedvelő papok és a könyvgyűjtő főurak közt akadnak olyanok, akik Erasmus szellemével benső kapcsolatba kerülnek. Mindemiatt sem Erasmus működése, sem a magyar humanizmus nem magyarázza meg Luther hatásának korai jelentkezését hazánkban. Ha Melanchthon magyarországi barátairól szólnánk, akkor valóban szükséges volna, hogy a humanizmus szerepét alaposan megvilágítsuk. Luthernél inkább a középkorvégi mystika és — teológiai téren — a nominalismus hazai történetét kellene feltárni, de ebben az irányban eddig sajnos még puhatolódzó kutatás sem történt.