Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

I. BEVEZETÉS.

Ebben a tekintetben érdekes hasonlóságot találunk a svéd egyháztörténet egyik mozzanatával. Svédországban sem volt ismeretlen az orthodox, tehát a római pápától független keresztyénség, s amikor a reformáció eljutott oda, Brask püspök egyenesen azt állította, hogy az új mozgalom az orosz-orthodox egyházból indult ki.

35

) A pápa nélküli keresztyénség eszméjét Magyarországon az „eretnekségek" legmaradandóbbja, a huszitaság is terjesztette.

30

) A huszitaság pedig erős bírálatban részesítette a pápaságot. Sőt, minthogy a husziták a pápát általában az Antikrisztussal azonosították,

37

) valószínű, hogy a „pápa-Antikrisztus" képzet hazánkban is felbukkant. Való, hogy a XV. század folyamán a cseh husziták garázdálkodása miatt a huszitaság rossz hírbe keveredett. De ez nem jelenti azt, hogy nem férkőzhetett a magyar nép lelkéhez. Nagy tévedés eleve feltenni, hogy a benne jelentkező cseh-morva nemzeti sajátságok miatt nem terjedhetett nálunk. Feltételezni, hogy nem fogadhatták be magyarok vagy németek, olyan világnézet alkalmazása, amely a vallásban csak kulturális, népfaji jelenséget lát. Mindezért bátran feltételezhető, hogy a huszitaság egyes tanításai a figyelő lelkeket gondolkodóba ejtették. A városi lakosság megragadott minden eszközt, hogy a törekvéseit akadályozó egyházat gyengítse; tehát mindenesetre érdeklődéssel nézte, hogy miképpen támadják vallási alapon az egyházi hatalmi igényeket.

38

) A huszitaság azonban mégsem volt egyszerűen az az előzmény, amelyhez a lutheri reformáció kapcsolódott. Magyarország éppen úgy megtalálta közvetlenül a kapcsolatot Lutherrel, huszita előkészítés nélkül, mintahogy Luther műve sem a wiklefita vagy a huszita eszmék hatására jött létre. Vizsgálatunk eredményéül tehát megállapíthatjuk, hogy a magyarság lelkében mintegy tudat alatt, sejtésképpen élt az eszme, hogy a vallás ügye nem változhatatlan és hogy a keresztyénség megújítása nem okvetlenül származik a nyugati egyház fejétől, hanem ha szükséges, annak ellenére is létrejön. 35

) Hjalmar Holmquist, Die schwedische Reformation 1523— 1531. Leipzig 1925. 23. s6

) Általános elterjedtségére jellemző, hogy a Szerémségből is miatta kell kibujdosni a két bibliafordító papnak. Pintér Jenő Magyar Irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés. I. Bp 1930. 384kk. Horváth János, A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Bp 1931. 110. 299. *

7

) Hans Preuss, Die Vorstellungen vom Antichrisit im späteren Mittelalter usw. Leipzig 1906. 49kk. 38

) Thienemann i. c. 49. Vö. Obál i. m.